Csendes forradalom zajlik a számítástechnikában: úgy változik az ipar mindennapi eszközeinktől a hatalmas adatközpontokig, hogy szinte észre sem vesszük, pedig életmódunk is lassan átalakul.
A „dolgok internete”, vagyis az Intenet of Things úgy alakítja át lassan életünk minden területét, hogy ebből keveset észlelünk. Először csak internetképessé váltak a mobilok – majd elkezdtek érkezni rájuk az applikációk. Összekapcsoltuk őket a számítógépekkel, tabletekkel. Aztán megérkeztek a további okoseszközök – a garázsajtó, amit telefonról vezérelhetünk, a termosztát, ami GPS-jelünk közeledését érzékelve feltekeri otthon a fűtést. A jövő okosotthonáról rengeteget hallottunk az elmúlt évtizedekben, arra azonban aligha számítottunk, hogy mindez ennyire a „fű alatt” kúszik be életünkbe.
A szakértők úgy becsülik, hogy az évtized végére legalább 33 milliárd internetre csatlakozó eszköz lesz majd a világon, mások szerint ez akár 50 milliárdra is rúghat. Mobilok, hűtők, kocsik, órák és szemüvegek, térfigyelő kamerák és drónok. Magyarországon talán kevésbé érzékeljük ezt, de nem tudjuk elkerülni a változást.
Változás a legalapvetőbb szinteken
Mindez persze azt is jelenti, hogy az egész internetes infrastruktúra átalakul. Az elmúlt két évtizedben kialakult rendszer törékeny és megbízhatatlan – a szolgáltatók alkalmanként elérhetetlenek, az áramszünetekkel a hálózati kapcsolat is oda, a teljes kommunikációt bár a Földünket behálózó, mégis önmagában sérülékeny optikai kábel biztosítja a világ távoli részei között. Mindeközben pedig a redundancia sokaknak még mindig luxust jelent.
Ennek a rendszernek pedig nagyon is hamarosan több tízmilliárddal megnövekedett eszköz adatforgalmát kell majd hatékonyan kezelnie. Otthonok, közlekedési rendszerek, kórházak működése függ majd gyakorlatilag teljes egészében attól, hogy az infrastruktúra képes-e helytállni, és ezt a hatalmas forgalmat kiszolgálni.
Megengedhetjük-e a pocsékolást?
Nem véletlen, hogy az adatközpontok, hatalmas szerverparkok úgy szaporodnak világszerte, akár a gomba. Gőzerővel folynak a technológiai fejlesztések, amelyek képesek a szerverek hatékonyságát növelni, üzemeltetésük költségeit csökkenteni. Így például óriási létesítmények épülnek a sarkkörön, ahol olcsóbb a hűtést megoldani.
A szerveripar is fellendülőben van, és a legnagyobb befektetők között ma már ott vannak a technológiai óriások mellett a telekommunikációs vállalatok is. Az sem véletlen, hogy a világszerte – így itthon is – kiépülő adatközpotok szerverszolgáltatásaiban egyre népszerűbb az erőforrásokat megsokszorozó szerver virtualizáció.
A virtualizáció lehetővé teszi, hogy az adatközpontok parlagon heverő kapacitását optimalizáljuk. Az általában csúcsidőszaki terhelésre méretezett szerverek az alacsonyabb forgalmú időszakban a csúcsterhelés akár harmadával dolgoznak, így idejük nagy részében feleslegesen vannak kapacitásai dedikáltan lekötve. Ellenben az erőforrások optimalizált elosztásán alapuló virtuális szerverek másképpen működnek.
Sok jó szerver kis helyen
Egy fizikai szerveren egyszerre több virtuális szerver is futhat, amelyek mindig az aktuális igénybevételnek megfelelően részesülnek a rendelkezésre álló fizikai erőforrásokból. Az üzemeltetés így nem lesz költségesebb, ám ugyanannyi eszközzel sokkal több ügyfél szolgálható ki. Az adatokat tárolhatjuk és továbbíthatjuk úgy, hogy nem pocsékoljuk el a kapacitást.
A technológia fejlődése és az optimalizáció együttes erejével kiépíthetjük azt a globális infrastruktúrát, amely képes lesz majd arra, hogy biztos alapja legyen a „dolgok internetének”, a big data alkalmazásoknak, új típusú munkaterheléseknek – és ezzel együtt mindennapi életünknek.
