Átlagos olcsó telefon, amely nem feltétlen érdemli meg a tesztet átszövő szarkazmust. Jelen írás az Antutu, a kromatikus aberráció és a B20 nélkül nem jöhetett volna létre, amolyan görbe tükör az olcsó telefonok és a kissé unalmas tesztek világából.
Bevezető, tartozékok
A 2013-ban alapított kezdetben bérgyártást végző OEM gyártó története nem túl érdekes. A HOMTOM a Heng Tong kifejezésből származik, a kínai nyelvben a Heng örökkévalót a Tong mesterit jelent. A cég a folyamatos változást és az innovációt veszi alapul, hogy feltárja az utat az örök igazsághoz. A mobiltelefon felhasználókat azonban ez kevésbé érdekli, inkább csak nevetnek a kínai vállalatok névválasztásán és a köré társított rizsa szövegeken.
A HomTom S99 esetében a 99 önkritikusan arra utalhat, hogy a termék nem 100%-os, vannak hibái. Szögezzük le, ez egy 140 dolláros telefon, ha ennek az összegnek a sokszorosáért vásárlunk új mobilt, akkor is messze leszünk a hibátlan, minden igényt kielégítő telefontól.
Az S99 fő ütőkártyái a bitang nagy akkumulátor, a magas megapixel számú kamerák – bár ez közel sem egyelő a jó kamerás képességekkel -, a korrekt rendszermemória és belső tárhely, valamint a vegytiszta Oreo Android rendszer. Van még néhány szerethető és megalkuvást igényélő tulajdonsága a HomTom üdvöskéjének, de ne szaladjunk így előre.
A telefon egy méretes, fehér színű dobozban érkezett, melyet egy kartonszalag ölelt át, amelyet a gyártó nevével, valamint a hátoldalán a specifikációkkal díszítettek. A tartalomra panasz nem lehet, hiszen a 2 Amperes EU szabványú töltőfej, a microUSB 2.0 kábel, a SIM-tű és az angol nyelvű használati utasítás mellé jár némi extra is. Kapunk egy USB OTG kábelt – amivel például a csenevész akkumulátorral szerelt kis pajtásoknak adhatunk át némi energiát -, egy szilikon tokot és egy kijelzővédő fóliát, amiből már gyárilag is van egy az előlapon.
Külső, kijelző
A vásárló piac alapos feltérképezése után, manapság telefont eladni a gyártók szerint csak akkor lehet, ha úgy néz ki, mint az iPhone X. Nem gondoltam volna, de az alma majmolásába minden általam nagyra értékelt brand beszállt, mint például az Asus, Huawei, Xiaomi, vagy legnagyobb szívfájdalomként az első mobiltelefon megalkotója, a Galvin Manufacturing Corporation néven létrehozott, szebb napokat megélt Motorola.
Az aprócska, shenzeni székhelyű cég dicstelen, akarom mondani notchtalan modellje abszolút retró érzéseket keltett fel bennem. Az első kép, amit megláttam a telefonról ez volt, majd ez, a képek közös jellemzője egy ultramodern páncélos harcjármű. A hátlap alapján engem a 90-es évek közepén az MH kötelékén belül, hosszú ideig, naponta megcsodált álcahálóval letakart VT-55-ös harckocsi műszaki mentőre emlékeztet. Ez a lövegtorony nélküli szörnyeteg, ismertebb nevén ,,Bika” a Csehszlovák hadiipar ékköve volt. Az S99-et kézben fogva ez az érzés csak erősebb lett, ez egy tank kérem szépen.
Szóval külső tekintetében ne várjunk prémium anyagfelhasználást, ez nem az a kategória. Ellenben a műanyagba öltöztetett unibody készülékház nem sok támadási pontot ad, remekül összerakták ezt a miniatürizált plasztik páncélost. A robusztus test 149,5×70×12,8 milliméteres dimenziókkal és 210 grammos tömeggel rendelkezik. A fogásérzet nagyon jó, jól kézre áll a kis ,,Duci Juci”.
Az előlap 74%-át elfoglaló, 5,5 hüvelykes, HD+ (1440×720 pixel) felbontású megjelenítő, melynek a pixelsűrűsége 293 ppi, kapcsán két negatívumot tudok elmondani. A miért nem FHD+ a felbontás felesleges kérdés, de azért válaszolok rá. Elsősorban az alacsony ár így tartható. Másrészt Steve Jobs anno az iPhone 4 bemutatóján elmondta, hogy ha az ember egy kijelzőt minimum 10-12 hüvelyk (25-30 cm) távolságból néz, akkor a 300 ppi pixelsűrűségű kijelzőben nem tudja megkülönböztetni az egyes pixeleket. Ez jelen esetben is így van, habár egy kicsivel a limit alatt vagyunk. A megjelenítő érzékenysége kiváló, a betekintési szögek rendben vannak, erős napfényben is egész jól látható a tartalom. A 18:9-es képaránynak köszönhetően sokkal kompaktabb telefont kapunk, mint a hagyományos 16:9-es, 5,5 hüvelykes mobilok esetében.
Sajnos a MediaTek egyedi technológiáinak tekinthető MiraVision képminőség-javító technológia kimaradt, így szemünk védelme érdekében a kijelző személyre szabása korlátozott, bár olvasó mód azért van. A második hiányosság az, hogy az IPS panel nem kapott külön védelmet, bár ez könnyen orvosolható a mellékelt kijelzővédő fóliákkal.
A kijelző felett a piros, fehér és zöld színben jelezni képes értesítő LED-et, az előlapi kamerát, a beszédhangszórót és a fény- és közelségérzékelő szenzort fedezhetjük fel. Lent a jól bevált, igény szerint ki-, bekapcsolható és testre szabható virtuális billentyűk láthatóak. A telefont körbejárva a felső élen a 3,5 mm-es jack csatlakozó, jobb oldalt a hangerő szabályozó és a bekapcsoló gombok, lent a microUSB port és a mikrofonnyílás, bal oldalon pedig a SIM tálcáé a főszerep.
Az egyedinek nevezhető texturált, hatszögletű mintázattal díszíttet hátlapon a kamera páros, a LED villanó, a 7/10-es találati aránnyal dolgozó ujjlenyomat-szenzor, a márkafelirat és az ,,innovatív” három darab, bumeránghoz hasonlító hangszóró rács vonzza a tekinteteket.
Hardver, szoftver
A régmúlt idők emlékét tovább erősíti a 2016-ban bemutatkozó MediaTek MT6750T rendszerchip, amely 4 darab 1,5 gigahertz, és 4 darab 1 gigahertzen működő A53-as magot tartalmaz. A SoC támogatja az ARM big.LITTLE technológiát, amelynek köszönhetően kisebb processzor igény esetén csak az alacsonyabb órajelű magokat használja a telefon, de az elavulnak számító 28 nanométeres gyártástechnológiájú chipsetet fogyasztása távol van az ideálistól. Raktak volna bele inkább alacsony akrilamid tartalmú tejfölös burgonya chipset. Mellőzzük a komolytalanságot, szóval a grafikus feladatok felelőse, az alapszinten megfelelő hatékonysággal működő, kétmagos Mali-T860-as IGP. Rendszermemóriából 4 gigabájt áll rendelkezésünkre. A 64 gigabájtos belső tároló szekvenciális olvasási sebességre 275.25 MB/s, a szekvenciális írásra pedig 93.38 MB/s eredményt kapott az AndroBench alkalmazást lefuttatva.
Az S99 szintetikus teszteken nem mutatott eget rengető eredményt – azért le kellett futtatni, mert AnTuTu eredmény nélkül egy telefont értékelni vétek lenne – , íme:
Használat közben nincs alapvetően probléma a sebességével, akadásokkal, fagyásokkal nem találkoztam, igazából minden flottul ment. A PUBG MOBILE, amely szépen futott alacsony grafikai beállításokkal, 30 perc játékidő után 45 Celsius fokra melegítette a CPU-t és az akkumulátort is.
A készüléken az Android 8.0 Oreo rendszer örvendeztet minket, abból is egy alap, letisztult verzió, így az alapvető rendszer programokon kívül szerencsére mást nem találunk az első bekapcsolást követően. A Google-szoftvercsomag és néhány AOSP alkalmazás értelemszerűen nem maradt azért ki.
Az extraként gyárilag egy hasznos alkalmazásokat magába foglaló ToolBag app és egy rendszer karbantartó System Manager nevű program a felhozatal. A beállításokban az új idők szele is megérinthet bennünket, ha aktiváljuk a manapság rendkívül népszerű arcalapú feloldást. A működésével kapcsolatban inkább idézném Szimbirszk leghíresebb szülöttjének mondását ,,Ami nem megy, azt ne erőltessük”.
A bosszankodás helyett nézzük meg inkább, hogy milyen csodákra képes a biometrikus azonosító. Például az ujjlenyomat-szenzort röviden érintve visszaléphetünk egyet a menüben, vagy éppen beérkező hívást is fogadhatunk a képernyő összetapicskolása nélkül. A ,,csodáknak” még nincs vége, mert a dupla koppintással történő lezárás, a bejövő hívás némítása a telefon lefordításával, valamint egyéb szenzációs dolgokat is abszolváltak nekünk, a Gesture motion (magyarul nem beszélni) menüpontban.
Kamerák, multimédia
A készülék hátoldalán egy 21 megapixeles, f/2.0 rekeszértékű és egy másodlagos, 2 megapixeles modul munkálkodik, azaz nem, ez csak a kábítás része a történetnek. Az előlapon egy 13 megapixel felbontású kamera kapott helyet. Az egytónusú, dupla LED-es villanó fényereje elfogadható, de az éjszakai fotózást felejtsük el. Videót Full HD-ben vehetünk fel 30 képkocka/másodperc sebesség mellett, vállalható képminőségben és túlszűrt hanggal. A szokásos tesztképek automata módban, alapbeállításokkal készültek.
A fényképek és további képek teljes felbontásban itt láthatóak.
Valamire való telefon teszt nem létezhet kromatikus aberráció nélkül – tudják ezt a HomTom mérnökei is -, ezért a képek szélei felé található nagy kontrasztú részeket övezi némi oda nem illő rész. Komolyra fordítva a szót, összességében a dinamikatartomány, a vonalélesség, a részletesség alapvetően rendben van és a színhűség is megfelelő. Ennyi pénzért ez több, mint jó.
A kamera szoftver alapszinten hoz mindent, mit földi halandó elképzelhet. Van a tarsolyban Arcszépség, Blur (bokeh), Mono, Panoráma és Pro mód is, mi kellhet még? A fókuszálás gyors és pontos, a HDR képek kicsit gondolkodósabban készülnek, de egye fene. Természetesen a bokeh effekt csak trükk, ahogyan a ,,professzionális” beállítások tárházát nyújtó profi opció is. A Galéria alkalmazást nyugdíjazták, helyét a Google Fotók örökölte meg.
Zenei fronton továbbra is hadrendben maradat az unalomig ismert AOSP és a Susan Wojcicki, aki egyébként a világ legnagyobb videomegosztó vezére, kaliforniai garázsából indult keresőóriás, Play Zene nevű alkalmazása. Örvendetes, hogy a füles csatlakoztatásával indítható, az RDS-információk megjelenítésére és az elhangzott műsorok rögzítésére képes FM-rádió is a repertoár része.
Zenehallgatáskor a mono hangszóró maximális hangerőn torzít és a mély hangok is hiányoznak, átlagos zenei teljesítményt nyújt, csak úgy, mint a fejhallgatóra menő hangminőség.
Adatkommunikáció, üzemidő, végszó
A HomTom S99 két nanoSIM, vagy egy nanoSIM és egy microSD kombinációban használható. Mindkét SIM kártya képes 4G hálózatokra lépni, dual standby technológiával, azaz két számmal is a hálózaton lehet lógni egyszerre, ha viszont az egyikről hívás folyik, a másik lekapcsolódik. A beszélgetési hangminőség megfelelő, a vonal mindkét oldalán jól érthető és hallható. A B20 mágikus kulcsszóként szerepel minden felülvizsgálatban, aggódni nem kell, itt is, jelen játékos ismeri a 800 MHz-es LTE sávot, így ,,bárhol” elmerülhetünk a 4G világában.
A kétcsatornás WiFi modem érzékenységét, teljesítményét dicséret illeti. A kis hatótávolságú rádiós kapcsolat nagyon jól működött a telefon és a Lenovo órám között. Lehetséges, hogy a Bluetooth 5 verziószámú kapcsolatot használó okosórának is volt ehhez némi köze. Mindenesetre úgy szerették egymást, mint ahogyan I. Harald (Kékfogú Harald) dán király az áfonyát, akiről Bluetooth (kékfog) vezeték nélküli szabvány is a nevét kapta. A navigációs képességekkel kapcsolatban problémába nem ütköztem, az iGO Navigation mindig megmutatta a ,,helyes utat”. Szenzorokból bőséges az ellátmány, az NFC, mivel Kínában ez Nem Fontos Cucc, azonban kimaradt.
Az üzemidő hosszú, mint a Jangce, amely Ázsia leghosszabb folyója. A 6200 mAh kapacitású Lithium-Polymer telep 3 nap után kért némi energia utánpótlást. Egészen pontosan 72 óra 30 perc elteltével, 8% aktív kijelző használattal merült le 20%-ra. Kétórányi YouTube videónézés alatt 13%-ot csökkent a töltöttség. A PCMark akkumulátor tesztjében 12 óra 4 perc után fogyott el a szufla. A készüléket 20-ról 100%-ra – a saját töltőjét használva – 4 óra alatt lehet feltölteni.
Mit kapunk a pénzünkért?
A HomTom S99 összességében egy szerethető telefon, azonban a 140 dolláros ársávban, azaz 40 ezer forint környékén elég erős a kínálat (most mondjuk épp akciós). A készülék négyféle színben vásárolható meg.
Hogy tetszik a mobil?
