Sziasztok! Először is had mutatkozzam be, Levente vagyok, az OPPO magyarországi nagykövete. (elöljáróban: A nagyköveti pozíció egyfajta kiemelt rajongói szerepkör. Nem az OPPO alkalmazottja vagyok, így a tesztben is pártatlanságra törekszem.) Ezentúl elég sok OPPO-val kapcsolatos hírt és tesztet láthattok majd tőlem az oldalon :)
A hetekben hozzájutottam a már sokak által várt R7 Plus-hoz az OPPO jóvoltából, igaz, ez még csak a Malajziában forgalmazott változat, de ez csak annyiban különbözik az európai modelltől, hogy a töltő UK csatlakozós, szoftveresen és az összes tulajdonságával megegyezik az itthon is elérhető verzióval.
A készülék nagyon szép, és nem mellesleg bőkezű csomagban érkezik. Sajnos nem az N1 óta már-már megszokottá vált egyedi polikarbonát díszdobozban, hanem az iparban sokkal megszokottabb, papírdobozban érkezett. A szokásos tartozékok (töltő, adatkábel, headset) mellett egy igényes, és tökéletesen passzoló átlátszó szilikontokot is kapunk. Természetesen a készülékhez nem hagyományos, hanem az OPPO saját technológiáját használó VOOC gyorstöltő jár. Azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a szokásosnál gyorsabb töltés kizárólag akkor érhető el, ha a készülékhez kapott USB kábellel használjuk a töltőt.
Külső
A hat colos kijelzőméret már alapból meghatározza, hogy egy kifejezetten nagy telefonnal van dolgunk, de ehhez képest azért sikerült a méreteket valamennyire kordában tartani. A modell a kistestvérével ellentétben kizárólag a teszt alanyát képező arany+fehér színkombinációban lesz elérhető, annak ellenére, hogy a bemutatón és a találkozókon volt még egy ezüst változat is. Egyébként fényviszonyoktól függően hol hagyományos, hol rózsaarany színben tündököl a készülék. Nem fényes, plated gold borítást kapott a mobil, hanem egy sokkal mattabb bevonatot, ami elegánsabb, és kevésbé hivalkodó.
A hófehér előlap nagy részét a Full HD AMOLED kijelző foglalja el. Sajnos gyártási nehézségek miatt nem került bele az a keret nélküli megoldás, amit a kiszivárgott képeken lehetett látni, de pár optikai megoldással így is sikerült majdnem hasonló hatást elérni. Ez az első olyan készüléke a kínai cégnek, amely nem rendelkezik kapacitív gombokkal, így a megjelenítő alatti rész sokkal kisebb lehetett, mint korábban, ezt csak a gyártó fényes, ezüstszínű logója foglalja el.
Az acél hátlapon található az ujjlenyomat-olvasó, mely bár nem gomb, mindig aktív, így kikapcsolt kijelzőnél is egyből feloldja a készüléket. Elég pontos és gyors a működése, és apróbb nedvesség sem zavarja meg. Felette helyezkedik el a 13 megapixeles kamera, a dupla LED-es villanó, és a fókuszt segítő lézeres segédfény. A hátlap alsó felén található még a hangszóró, amely simán hozza a nagyobb nevek minőségét, viszont a Find 7-től és a HTC csúcsmodelljeitől azért már elmarad. Sajnos, mivel nincs semmi, ami sík felületre helyezve kissé elemelve tartaná, így lerakva a legtöbb esetben lefojtódik.
Oldalt körbefut a magnéziumötvözet keret, amelyet alul a micro USB csatlakozó és a mikrofon szakít meg, a 3,5 mm-es jack pedig fentre került. Baloldalt kizárólag a bekapcsoló gomb van, jobb oldalt pedig a hangerő páros és a SIM tálca. Ez utóbbi 2 nano SIM-et, vagy 1 nano SIM + 1 MicroSD kombinációban tud kártyákat fogadni.
Szoftver
Szoftveres téren az Android 5.1-re épülő ColorOS 2.1 fogad minket. Szerencsére az 1.2-es és 2.0-s változatokhoz képest nagyon sok optimalizáción és egyszerűsítésen esett át, így gyorsabb lett és sokkal kevesebbet is fogyaszt. Ahogy korábban is megszokhattuk, a felület eltér az eredeti Android kinézettől, lényegében minden ponton át van dolgozva, és eléggé iOS inspirált, próbál a Kínában még mindig népszerű, korábbi iOS stílus és a ma divatos “flat design” között egy középutat megvalósítani. Kikerült a korábbi verziók eyecandy funkciója, a live weather, viszont a dedikált oldalak megmaradtak a zenelejátszónak és a kamerának. Emellett megmaradt természetesen a lehetőség az alkalmazásindító témákkal való átszabására.
Először természetesen az egyedi lockscreen fogad minket, feloldva a készüléket a szokásos ColorOS launcherrel találkozunk, ami a kínai gyártók szokásához híven nem rendelkezik alkalmazástálcával, így minden kint van a főképernyő oldalain. Előnye az egyedi megvílósításnak, hogy továbbra is használható az eredetileg 5.0 alatt megszűnt lockscreen widgets funkció, amely segítségével az azt támogató alkalmazások widgeteit ki lehetett rakni a zárolási képernyőre. Természetesen a már megszokott lezárt képernyős gesztusok is megtalálhatóak, sajátokat is tudunk akár beállítani a gyáriak mellé, amelyeknél például egy kör rajzolásával azonnal indíthatjuk a kamerát.
Az értesítési panel is át lett dolgozva az eredeti Lollipoposhoz képest, és ez szerencsére az előnyére vált, mert sokkal több funkció és beállítás elérhető így, illetve informatívabb. Itt érdemes megjegyezni, hogy a beállításokból elérhető értesítési központban alkalmazásonként állítható az értesítések megjelenése a zárolási képernyőn és az értesítési sávon egyaránt.
A készüléken található egy biztonsági központ elnevezésű felület, ahol több hasznos funkciót érünk el. Levédhetünk kóddal és ujjlenyomattal alkalmazásokat, így azok a megfelelő azonosítást követően indulnak csak. Található egy malware szűrő, és tudjuk állítani az alkalmazások hozzáféréseit és engedélyeit is. Ide került még egy a készüléken felhalmozódott fájlszemét takarítására szolgáló alkalmazás, és az úgy nevezet Data Saving opció, mellyel tudjuk szabályozni, hogy mely alkalmazások forgalmazhatnak adatot a háttérben.
Nagyon sok hasznos apróság van még ezeken kívül, a hangerő+ és a bekapcsológomb együttes megnyomásával például elérhető egy bővített képernyőmentés funkció, amivel hosszú listákat, weboldalakat is ki tudunk fényképezni, de akár a képernyő egy kis részletét is, ha azt szeretnénk.
Multimédiás téren indításként elég jó kodektámogatást kapott a gyári zene- és videólejátszó.
Előbbi a már megszokott ColorOS alkalmazás, a DiracHD hangzásjavító eljárással megtámogatva. Átlag felettivé teszi, hogy akár a veszteségmentes 24 bites FLAC formátumú zenéket is bármi probléma nélkül megeszi, és a .cue fájlokat is támogatja. A videóinkat a gyári lejátszó minden további nélkül vitte, található benne többek között felirat-támogatás, és lebegő ablakos lejátszás is.
Érdemes még említést tenni arról, hogy az OPPO nyíltan támogatja az egyedi szoftverek fejlesztőit, így már több neves custom ROM is készül rá, például Cyanogenmod és Nameless, ezek mellett idővel valószínűleg az R7 duóra is meg fog jelenni az OPPO saját, AOSP közeli élményt nyújtó szoftvere is. Ezek használata nem érvényteleníti a garanciát, ami mindenképpen dicséretes.
Teljesítmény
Teljesítményben a készülék simán hozza a SoC-tól elvárható szintet. A készülékben található Snapdragon 615 egy Adreno 405-ös grafikus gyorsítóval és 3 GB RAM-mal társul. Ez utóbbi nagyon sokat jelent a megfelelő teljesítmény érdekében, mert bár elég komoly mértékben csökkent a ColorOS memóriaigénye, még mindig nem tartozik a leggazdaságosabb felületek közé. Szem előtt tartandó, hogy az elődjeihez hasonlóan, az R7 Plus esetében is a gyári órajelektől eltérő frekvencián pörög a processzor. Én egy elég power user vagyok, ennek ellenére nem tapasztaltam normál használat mellett akadásokat, lassulásokat 3 szinkronizált Google fiókkal, valamint rengeteg alkalmazással és szinkronizálással a háttérben. Hétköznapi használat közben konkrétan nem lehetett megkülönböztetni például egy Snapdragon 801-es mobiltól, a készülék döccenésmentesen teszi a dolgát. Igazán teljesítményigényes helyzetekben (játék közben) ritkán előjön a különbség, viszont míg az Asphalt: Overdrive például az OPPO Find 7-en játszhatatlanul akadt a legmagasabb grafikai beállításnál, az R7 Plus esetén még akkor is játszható maradt. A Real Racing 3 esetén pedig csak a játék betöltésénél lehetett érezni különbséget, viszont itt a 801-es Snapdragon apró előnyt élvezett.
A GeekBench 3 és a GFXBench 3.0 alatt a hardvertől elvárható teljesítményt hozta az OPPO R7 Plus. Előbbi során a multicore tesztben még a 801-es szériának is odapörkölt, de az egymagos értékelésben bizony elmaradt. A Browsermarkban elért 1490 pontos eredmény pedig azt mutatja, hogy a böngészésnél se lesznek sebességproblémáink.
Összességében elmondható, hogy talán az egyetlen, hasonló hardverrel szerelt vetélytársa, a Samsung Galaxy A7 körül végez tesztekben, nagyrészt ugyanolyan értékeket elérve, van amiben az egyik jobb, van amiben a másik.
Az R7 Plus természetesen támogatja az itthoni hálózatokat, egyetlen hátrány, amit a szemére lehet vetni, hogy a főleg vidéken használt 20-as LTE sávot nem ismeri, de a nagyobb városokban elérhető 3-ast igen. Én Szegeden teszteltem és semmilyen problémát nem tapasztaltam emiatt :) A készülékben található még természetesen 4-es verziójú Bluetooth és WiFi 802.11 a/b/g/n/ac támogatás, viszont sajnos az NFC kimaradt.
Bár a korábbi 615-össel szerelt készülékek hajlamosak voltak nagyon forrósodni, ezt a gyártó néhány trükkel és megoldással sikeresen kiküszöbölte. Nagy terhelésnél természetesen melegszik a készülék, viszont abszolút megszokott keretek között, így lényegében csak langyos lesz a telefon. A tesztelés során több mint két és fél órán át folyamatos maximális terhelés alatt se melegedett fel szignifikánsan, vagy annyira, hogy ez problémát jelentsen.
Kamera
A telefon kamerája a Find 7-ben és sok másik készülékben megjelent, nagyon népszerű Sony IMX 213 továbbfejlesztett változata, a 278. Továbbra is 13 megapixeles, de két téren is nagyot fejlődött. Az egyik, hogy RGBW felosztású a szenzor, így jóval több fényt tud feldolgozni, ami a gyakorlatban a jobb képminőségben nyilvánul meg rossz fényviszonyok között. A másik fejlesztés a PDAF, azaz a fázisérzékeléses autófókusz, amely gyorsabb és pontosabb fókuszálást ígér. Ez utóbbit segítendő, a kamera kapott egy lézeres segédletet. A vaku szerepét pedig egy dupla LED tölti be.
Az elkészült képeken a korábbiakhoz képest fejlődés tapasztalható, rosszabb fényviszonyok között tényleg jobb a képminőség, fényviszonytól függően nagyobb és jobb a dinamikatartomány, és átlagban sokkal jobban találja el a fehéregyensúlyt, mint elődje. Sajnos a fókuszálás nem olyan hatékony, mint korábban, ami gyaníthatóan a korai szoftvernek köszönhető. Ez biztosan javítva lesz a későbbiekben. Szintén szoftveres probléma, és biztosan ez is javításra kerül, hogy a túl agresszív képfeldolgozás miatt sajnos sok apró részlet elveszik, elmossa őket a szoftver.
Természetesen, mint korábban, most is bővíthető a kamera funkcionalitása pluginekkel. A gyártó telefonjaiban bemutatkozott, 10 kép kombinálásával létrejövő UltraHD ugyanúgy megtalálható, mint a korábbiakról is ismert, teljes szabadságot adó Szakértő Mód. Az alábbi képre kattintva megnyíló galériában szerkesztetlen, teljes méretű tesztfotókat értek el
Videók terén a szokásos, már már minimum elvárhatót hozza a mobil, Full HD 30fps a legmagasabb minőség, mivel a Snapdragon 615-tel szerelt készülékeknél ez a maximális limit. Emellett sajnos hiába keressük a korábban megszokott 120fps módot, viszont helyet van timelapse, Gyors lencse néven, aminél maximum 10-szeres sebességű videót tudunk készíteni, természetesen szintén teljes felbontással. Sajnos a minőség drasztikusan csökken, ha a fény is. Napközben kiváló, viszont ahogy sötétedik, leesik a 30fps-ről a framerate, jelentősen meghosszabbodik a záridő, és a részletesség is nagyot csorbul. Emellett sajnos az OPPO továbbra is nagyon alacsony bitrátákat használ, a hangfelvételnél főleg, így például koncerteket nem nagyon érdemes a készülékkel felvenni.
Alább mellékeltem egy jó fényviszonyok között, és egy a beépített timelapse funkcióval készített tesztvideót.
Akkumulátor
A végére maradt az okostelefonok esetén sokszor kényes téma, az akkumulátor és üzemidő. Az R7 Plus egy elég bőséges, 4100 mAh-s telepet kapott, mely párosítva a középkategóriás processzorral és az AMOLED kijelzővel elég jó teljesítményt vetít előre. Ebben nem is okoz csalódást. Még az én felhasználási szokásaimmal, melyek eléggé igénybe veszik a készülékeket, is 8 óra körüli kijelzőidőt ért el a mobil. Lényegében normál használattal 2 napot is kibír a készülék. Aktív mobilhálózattal és közepes fényerővel 5 óra 45 percet bírt folyamatosan teljes terheléssel az R7 Plus (ezt folyamatos Real Racing 3-mal teszteltük).
Hogy ezt a nagy akksit ne legyen örökkévalóság feltölteni, a készülékben helyett kapott a cég egyedi, saját fejlesztésű VOOC gyorstöltési technológiája, mely a jelenlegi piacon egyelőre még mindig a leggyorsabb, egyedül a Qualcomm Quick Charge 3 lenne gyorsabb, de ezt még egyelőre nincs ami támogatná a piacon. Fél óra alatt 75 százalékra töltődik a mobil, és onnan folyamatosan lassulva kíméli a telefont. Egyetlen hátránya, hogy ezek után bizony türelmetlen lesz az ember a nem VOOC kompatibilis készülékekkel szemben :)
Végül…
Az R7 Plus nagyon jó benyomást keltett. A prémium minőség és a szép design miatt öröm ránézni, a kiváló akkumulátoridő és jó teljesítmény miatt pedig használni is. Az NFC hiánya viszont sajnos ahogy előrébb haladunk, úgy egyre fájóbb, és ha nem is mindenkit, de többeket érinthet a nem teljes LTE támogatás. Én úgy gondolom, a pár apróbb hiba ellenére is egy kiváló készülékkel van dolgunk, és mindenképpen alá tudja támasztani a picit magasabb indulóárát. A készüléket Európában az OPPOStyle-on keresztül lehet megvásárolni, ők az OPPO hivatalos európai képviselete és forgalmazói. Az angol webshopból körülbelül 134 ezer forintért megvásárolható készülékhez a forgalmazó 1 év garanciát ad, illetve állják a postaköltséget esetleges garanciális ügyintézés esetén. Jelenleg csak előrendelhető, október elején lesz normál módon elérhető a mobil.
Neked hogy tetszik az OPPO R7 Plus?
