A G Flex-szel bebizonyította az LG, hogy van helye a hajlított kijelzős mobiloknak a piacon, és ennek megfelelően idén meg is érkezett a folytatás, a G Flex 2, ami több téren is komoly javulást hozott az elődhöz képest. Nézzük, hogy mit is tud ez a mobil, és hogy mennyire állja meg a helyét a mindennapi használat során.
Csomagolás, külső
A telefon egy menő, piros dobozban érkezik, amin visszaköszönnek a készülék stílusjegyei, hiszen van benne hajlított rész, a mintázata pedig körkörös, akárcsak a G Flex 2 hátlapja. A tartozékok között a szokásos dolgokat találjuk, van itt egy adatkábel, egy 1.8 amperes töltőfej, egy használati útmutató, valamint egy kifejezetten jó hangzású QuadBeat headset.
Kézbe véve a telefont egyértelművé válik, hogy a G Flex 2 a phabletek táborát erősíti, annak ellenére, hogy jóval kisebb lett az elődjénél, hiszen a 6 colos panelt egy 5.5-ösre cserélték. Az előlapot természetesen az ívelt kijelző uralja, ami egy 70 cm sugarú körre illeszthető rá, bár ez az információ azért nem túlzottan kézzelfogható. Egyébként az egész telefon hosszában hajlított, sőt, minimálisan hajlítható is. Fejjel lefelé egy asztalra téve kiegyenesíthetjük a mobilt, ami utána visszanyeri az eredeti alakját.
Az ívelt kialakítás sokkal kényelmesebb használhatóságot biztosít a hivatalos marketinganyagok szerint, de ez jelen esetben nem csak üres ígéret, tényleg nagyon kézbe illő a telefon, és zsebben is kényelmes hordani. Túl sok gyakorlati haszna persze azért nincs a hajlításnak, azt viszont el kell ismerni, hogy marha jól néz ki a mobil, vonzza az érdeklődő tekinteteket.
Az előlapra egyénként nem került túl sok minden a kijelzőn kívül, hiszen a gombok hátul helyezkednek el. Alul csak egy LG logó figyel, fent pedig egy értesítési LED-et, a beszédhangszórót, a frontkamerát és a szokásos egyéb szenzorokat találjuk. A káva körbe elég vékony lett, ennek köszönhetően megjelenítő az előlap 73%-át foglalja el, ami nagyon jó arány.
Az oldalakon semmit sem találunk a körbefutó fémes sávon kívül, és felülre is csak egy mikrofon és egy infraport került. Alulra pedig egy másik mikrofont, egy 3.5 mm-es jack csatlakozót, valamint egy normál microUSB portot helyeztek a mérnökök.
A hátlap már sokkal kevésbé “unalmas”, hiszen itt bőven van látnivaló. Fent helyezkedik el a kamera, ami mellett a G3-ban debütált lézeres szenzort, valamint a kéttónusú LED villanót találjuk. Ezek alatt pedig a szokásos hátlapi gombok vannak, amik már az LG védjegyének számítanak. Középen van a bekapcsoló gomb, amit a hangerő vezérlői fognak közre. Ezek egy egyedi, kissé érdes felületet kaptak, aminek köszönhetően könnyen kitapintható minden, szinte lehetetlen eltéveszteni az éppen megnyomni kívánt gombot.
A hangszóró alulra került, és mást már nem is igazán találunk a készülék ezen részén, ám nem szabad szó nélkül elmenni a hátlap anyaga mellett. Egy fényes, körkörös csiszolású műanyag felületről van szó, ami közel sem nevezhető mindennapinak. A G Flex-hez hasonlóan ugyanis az új modell is öngyógyuló bevonatot kapott, aminek köszönhetően a kisebb karcok maguktól eltűnnek, ráadásul immáron jóval gyorsabban, akár egy percen belül. A hajlított kijelzővel ellentétben azonban ez már inkább csak marketingfogás, sok gyakorlati haszna nincs a dolognak. Egyrészt csak a nagyon minimális karcok tűnnek el (a nálunk járt tesztkészüléknek már tele volt kisebb karcokkal a hátoldala, amik értelemszerűen nem gyógyultak be), másrészt a hátlap egyébként is könnyen cserélhető, nem ezt a részét kell leginkább félteni a telefonnak.
Ezzel nagyjából le is tudtuk a külső jegyeket, még talán annyit lehet megemlíteni, hogy a G Flex 2 egész pontosan 149.1 x 75.3 x 7.1-9.4 mm-es dimenziókkal és 152 grammos súllyal rendelkezik. Most pedig nézzük meg közelebbről a kijelzőt!
Kijelző
A legnagyobb fejlődés mindenképpen a megjelenítő terén történt az előző G Flex-hez képest. A tavalyi modell kijelzője még nem volt annyira kiforrott, napfényben kevésbé látszódott jól, és a felbontása sem volt túl acélos (720p) a 6 colos mérethez képest. A mostani készülékben azonban az összes korábbi problémát kiküszöbölték, és így szinte kifogástalan lett az eredmény.
Egy 5.5 colos P-OLED panelről beszélünk, amiben a P a műanyagra (plastic) utal, üveg helyett ugyanis ebből készült a kijelző a hajlíthatóság kedvéért (a borítás pedig Gorilla Glass 3, hogy ne legyen gond a karcokkal). A színek gyönyörűek és élénkek, a fehér is jó, a fekete pedig egyenesen gyönyörű, egy sötét háttérnél öröm ránézni a telefonra, ahogy a megjelenítő egybeolvad a kerettel.
A felbontás full HD, ami szerintem bőven elég ezen a méreten, nagyon éles minden. A betekintési szögek is szinte tökéletesek, egyik irányból nézve sem torzulnak a színek. A maximális fényerő elég akár komolyabb napsütésben is, jól olvasható marad a kijelző, a minimális fokozat viszont lehetett volna kicsit sötétebb.
Összességében egy valóban gyönyörű kijelzőt kapott a G Flex 2, ami simán megállja a helyét a csúcskategóriában, a hajlítás pedig már csak hab a tortán.
Hardver
A G Flex 2 volt az egyik első mobil, ami a Qualcomm jelenlegi csúcshardverét, a Snapdragon 810-et kapta meg. Ez négy darab 2.0 GHz-es Cortex-A57-es és négy 1.5 GHz-es Cortex-A53-as magot jelent, amik természetesen már 64 bites architektúrára épülnek, a grafikai számításokat pedig egy Adreno 430-as GPU végzi. Memória tekintetében kétféle modell van, a 2 GB RAM-os verzió 16 GB belső tárhellyel érkezik, de van 3 GB RAM-mal szerelt változat is 32 GB-os belső tárolóval. Hazánkban leginkább az előbbi modellel lehet találkozni, és hozzánk is ez került.
A készülék hardvere kifejezetten erős, 50 ezer feletti Antutu pont érhető el vele, és jelenleg csak a Galaxy S6-ba szerelt Exynos 7420 képes ennél jóval komolyabb teljesítményre. A legtöbb feladattal nincs is gond, gyors a böngészés és a durvább grafikájú játékok is akadás nélkül mennek, ahogy az el is várható egy ilyen masinától. A menürendszer azonban néha meg-megakad egy pillanatra, ami arra utal, hogy ezúttal sem sikerült tökéletesre az optimalizálás. Pedig a tesztkészülékünk már Android 5.1.1-re frissült. Reméljük ezen azért még fog csiszolni az LG, hiszen a Snapdragon 810 a QHD-s kijelzőket is lazán kihatja, itt pedig “csak” full HD-ről van szó.
Ha már Snapdragon 810, akkor különösen fontos szót ejteni a melegedésről, hiszen rengeteg problémáról olvashattunk az utóbbi időben a chipsettel kapcsolatban. Én azt tapasztaltam, hogy normál használat során nincs gond a G Flex 2 hőmérsékletével, ha viszont kicsit jobban igénybe vesszük a hardvert, akkor már számolni kell a melegedéssel. Huzamosabb idejű böngészés, vagy egy kis játék után könnyen felforrósodik a mobil, ami akár zavaró is lehet.
Adatkapcsolati téren mindent megkapunk, amire csak szükségünk lehet, sőt, még többet is. A legfontosabb talán az LTE Cat. 6, amivel akár 300 Mbps-os letöltési sebesség is elérhető 4G hálózaton keresztül. Ez persze hazánkban egyelőre inkább csak álom marad. Van még kétcsatornás Wi-Fi 802.11 a/b/g/n/ac, Bluetooth 4.1, NFC, A-GPS, GLONASS és hasonló jóságok. A mobil tetejére infraport is került, amivel szinte bármilyen TV vagy más eszköz könnyedén vezérelhető.
Szoftver
Az LG G Flex 2 Android 5.0.1-gyel került forgalomba, de már a legújabb, 5.1.1-es szoftververzió is elérhető rá. A felület természetesen az LG sajátja, ami már ismerős lehet például a G3-ból. A kinézet megfelel a mai elvárásoknak, azaz egy minimalista, flat stílust kapunk, árnyékoknak és 3D-s effekteknek nyoma sincs. Extrákból szerencsére nincs hiány, elég király funkciók vannak, amikből a fontosabbakat be is mutatom.
Kezdjük mindjárt a kijelző felélesztésével, ami megtehető egy egyszerű dupla koppintással (KnockON), persze ezt már megszokhattuk az LG-ől, mint ahogy a KnockCode-ot is, amivel csak egy előre megadott koppintásmintával oldható fel a kijelző. A lezárt képernyőn egyébként megjelennek az értesítések, és van itt pár gyorsgomb is, amikkel elérhető a tárcsázó, az üzenetek, a kamera, illetve a galéria. Egyébként ha kikapcsolt képernyőnél lefelé húzzuk a kijelző felső részét, akkor megjelenik az óra és az értesítési sáv.
A főképernyőn nincs sok újdonság. Az ikonok 5×5-ös elrendezést kaptak, ezek alatt van egy rögzített sor, ahova akár 7 ikon is bepakolható, legalul pedig a szoftveres gombokat találjuk, amiknek módosítható az elrendezése. Az értesítési sávot lehúzva előjönnek a gyorskapcsolók, tudjuk itt állítani a fényerőt és a hangerőt is, ezek alatt pedig természetesen az értesítéseket találjuk.
Extrák vannak bőven, nagyon hasznos lehet például a QSlide, ami lehetővé teszi hogy bizonyos appokat kis ablakban futtassunk. Szintén a többfeladatúságot segíti a képernyő kettéosztásának lehetősége.
Sportos egyéniségeknek jó szolgálatot tehet az LG Health, amivel a napi mozgásunkat tudjuk számon tartani. Megnézhetjük, hogy mennyi kalóriát égetünk el, de a futás közben megtett útvonal is rögzíthető. Ami még hasznos lehet, az a Smart Cleaning funkció, ezzel helyet szabadíthatunk fel a készüléken a fölösleges fájlok törlése révén.
Mindenképpen említést érdemel még a Quick Circle tok és az ehhez kapcsolódó funkciók. Én nem annyira szeretem ezt a flipes megoldást, de kétségtelenül komolyabb védelmet kap így a kijelző, és a kis ablakon keresztül is elérhető pár fontosabb funkció. Dupla koppintásra megjelenik az óra, majd egy ujjmozdulattal előjönnek a további lehetőségek (zene, kamera, üzenetek, híváselőzmények és a beállítások, amivel az óra kinézete változtatható). A tok hátsó része egyébként az eredeti hátlap helyére passzol be, de nagyobb védelmet nyújt annál, hiszen a sarkoknál és az oldalakon többet takar.
Kamera
Az LG G Flex 2 papíron ugyanazokat a kamerákat kapta meg, mint amik a G3-ban is szolgálatot teljesítenek. Ez utóbbi készülék a tavalyi év egyik legjobbja volt fotózási szempontból, így mindenképpen magasak az elvárások a tesztalanyunkkal szemben. A hátlapon egy 13 megapixeles szenzort találunk, ami az optikai képstabilizátor révén hatékonyan szűri a kézremegést. Kapunk hozzá egy kéttónusú LED villanót is, ez kifejezetten erős fényű, az igazi érdekesség azonban a lézeres autofókusz, amivel egy pillanat alatt kiélesedik a kép, akár még kevés fénynél is.
A kamera kezelőfelülete is teljes mértékben megegyezik a G3-éval. A használat egyszerű, minden kéznél van, de leginkább csak az alap dolgokat kapjuk, a profi beállítási lehetőségek itt még kimaradtak. Amit talán érdemes külön kiemelni, az a HDR, aminek automata módja is van, így nem fontos külön állítgatni.
Az elkészült képek minősége nagyjából megfelel a várakozásoknak, azaz nincs nagy gond, de nekem úgy tűnik, hogy a G3 valamivel jobban teljesített, főleg gyengébb fényviszonyoknál. Az alábbi tesztfotók készültek:
További tesztfotók teljes felbontásban ezen a linken nézhetők meg.
Videófelvételre akár 4K felbontásban is lehetőségünk van, HD-ben pedig 120 FPS-es lassított videókat is rögzíthetünk. Az előlapi kamera 2 megapixeles, ami manapság már nem számít túl soknak, de a minőségére egyébként nem lehet panasz. A szelfiket kézmozdulattal, hangvezérléssel, vagy akár az alsó hátlapi gomb megnyomásával is ellőhetjük, megkapjuk a szokásos arcszépítései lehetőséget, videókat pedig full HD-ben rögzít a frontoldali szenzor.
Üzemidő
A G Flex 2 hátlapja ugyan leszedhető, de a hajlított kivitel miatt a 3000 mAh-s akksi nem lett kivehető. Ez persze kevésbé lényeges kérdés, az számít igazán, hogy hogyan bírja a telefon szuflával, és ezen a téren sajnos nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Míg a készülék elődje egy igazi üzemidőbajnok volt, addig a mostani tesztalanyunk inkább csak átlagosnak mondható ezen a téren. Túlzottan persze nem kell megijedni, nálam rendszeresen másfél napot bírt a mobil közepes használattal, ami már elfogadható, de semmiképpen sem kiemelkedő.
Van egyébként energiatakarékos mód a készüléken, és beállíthatjuk, hogy ez 5 vagy 15 százaléknál automatikusan aktiválódjon. Így kicsit tovább kihúzhatjuk, ha éppen nincs töltési lehetőség.
Ami viszont nagyon jó hír, hogy a töltés kifejezetten gyors. A Quick Charge 2.0 névre hallgató technológiának köszönhetően 30 perc alatt 60%-ra húzható az akksi szintje, és ezzel együtt már nem akkora gond, hogy nem kaptunk kiemelkedő üzemidőt.
Összegzés
Az LG tényleg komolyan odatette magát az új G Flex 2-vel, ami nagyon sokat fejlődött az elődhöz képest. A legtöbb gyermekbetegséget sikerült kiküszöbölni, gyönyörű lett például a kijelző, és az 5.5 colos méret is valamivel barátságosabb, mint a 6 col. A dizájn nagyon megnyerő lett, a hajlított kivitel és az öngyógyuló hátlap pedig olyan extrák, amikkel kitűnik a tömegből az LG újdonsága.
Komoly hátulütője nincs is a készüléknek, de azért van pár terület, ahol még lehetne fejlődni. A Snapdragon 810-es processzor bivalyerős, de nem lett tökéletes, kicsit jobban melegszik, mint kellene; nem véletlen, hogy a G4-be már a 808-at szerelték. A szoftver általában nagyon gyors, néha viszont láthatóan elgondolkodik, ami azért egy csúcsmobilnál nem biztos, hogy belefér. Az üzemidő pedig csak átlagos, de mondjuk ezt legalább kicsit ellensúlyozza a gyorstöltés.
Az LG G Flex 2 180-190 ezer Ft körüli áron kapható, ami nem annyira vészes, ha azt vesszük, hogy például a Samsung Galaxy S6 és a HTC One M9 is bőven 200 ezer Ft fölött van. Az LG mobilja ráadásul jóval egyedibb ezeknél, tehát nem lenne olyan rossz vétel, az említett hibák azonban kicsit beárnyékolják a képet.
Neked hogy tetszik az LG hajlított mobilja?
