Nemrég Magyarországon is megjelent az új Honor 7 csúcsmobil, ami a tudásához képest kifejezetten kedvező árcédulával rendelkezik. Szerencsére mi is letesztelhettük a készüléket, így meg tudjuk osztani veletek a tapasztalatainkat.
Csomagolás
A készülék egy viszonylag egyszerű, világoskék színű dobozban érkezik, amit kinyitva egyből a mobil tárul elénk. Jó pont, hogy már gyárilag volt védőfólia a kijelzőn, így nem kell vacakolni a felhelyezéssel, illetve a beszerzéssel.
A telefon alatt vannak a különböző tartozékok és papírok. Külön dobozban van a töltőfej és az adatkábel, illetve nem maradt ki az SIM tű sem, amire szükségünk lesz a beüzemeléshez. Fülhallgató azonban nem jár a készülékhez.
Külső
A Honor 7 egy kifejezetten megnyerő telefon lett külsőleg, hiszen egy nagyrészt fémből készült házat kapott, ami maximálisan prémium hatást kelt. A képátló 5.2 colos, azaz egy közepes méretű készülékről van szó, ami nem túlzottan kompakt, de nem is kezelhetetlenül nagy. Egész pontosan 143.2 x 71.9 x 8.5 mm-es dimenziókról és 157 grammos súlyról van szó.
Az előlap nagy részét természetesen a kijelző foglalja el, amit két oldalt kifejezetten vékony káva határol, alul azonban kicsit vastagabb a keret a kelleténél, hiszen nem került előre fizikai gomb. A kijelző alatt tehát nem találunk semmit, felülre azonban annál több mindent pakoltak a mérnökök. Van egy fény-, és egy közelségérzékelő szenzor, egy izmos szelfikamera, egy beszédhangszóró és egy segédfény az szelfizéshez. Az értesítési LED sem maradt ki, ez azonban kicsit elbújt, konkrétan a beszédhangszóró nyílásában találjuk, szélen.
A hangerő gombok jobb oldalra kerültek, alattuk pedig a bekapcsoló gombot találjuk, ezek ugyanúgy fémből vannak, mint maga a készülékház.
Bal oldalt van a SIM tálca, ami egyszerre két nano SIM kártyát vagy egy SIM kártyát és egy MicroSD kártyát fogad. Itt találunk még egy plusz gombot is, ez az egyik kedvenc extrám a Honor 7-ben. Akár három alkalmazást (vagy funkciót) is hozzárendelhetünk ehhez (rövid, hosszú és dupla megnyomás), amik így egy pillanat alatt elindíthatók, és a legjobb az egészben, hogy kikapcsolt képernyőnél is működik a dolog.
A Honor 7 alján egy normál microUSB portot és egy hangszórópárt találunk, míg felülre egy mikrofon, a 3.5 mm-es Jack csatlakozó, valamint egy infraport került.
A készülék legszebb része szerintem a hátlapja. A fém borítás eleganciát sugároz, a hatalmas, kissé kiálló kamera pedig előrevetíti, hogy komoly fotózási képességekkel rendelkezik a Honor 7. Van még itt egy kéttónusú LED villanó, valamint egy ujjlenyomat olvasó is, ami villámgyorsan teszi a dolgát. Érdemes még kiemelni, hogy a látszat ellenére nem az egész ház van fémből, az alsó és felső sávot egy pontozott textúrával ellátott műanyag alkotja, ez azonban semmit sem csökkent a prémium érzeten.
A mobil egyébként nagyon jól össze lett rakva, nem recseg-ropog, pont olyan minőségi az egész kivitel, mint amilyennek a képek alapján tűnik.
Kijelző
A Honor 7 egy 5.2 colos megjelenítőt kapott, ami IPS-NEO technológiát használ. Ez gyönyörű színeket eredményez, ráadásul a fehér és a fekete is teljesen rendben van, ez utóbbi már majdnem olyan sötét, mint egy AMOLED panel esetében.
A felbontás full HD, azaz 1920×1080, ami 424 ppi pixelsűrűséget jelent. A kijelző tehát tűéles, még közelről sem látni szabad szemmel a képpontokat. Ezen a méreten teljesen fölösleges is lett volna QHD kijelzővel pazarolni az erőforrásokat.
A betekintési szögek tökéletesek, bármely irányból nézve gyönyörű a kijelző képe. A fényerő viszonylag nagy tartományban állítható, a maximális érték még verőfényes napsütésben is elég, és természetesen nem maradt ki az automata beállítási lehetőség sem.
Összességében tehát egy csúcsmobilhoz méltó kijelzőről beszélhetünk a Honor 7 esetében, amiben nem is igazán lehet belekötni.
Hardver
A Honor 7-et a Huawei saját fejlesztésű HiSilicon Kirin 935-ös lapkája hajtja, ami a cég jelenlegi csúcshardvere, ez van többek között a P8-ban is. A chipset 4 darab 2.2 GHz-es Cortex-A53-as és 4 darab 1.5 GHz-es Cortex-A53-as magot tartalmaz, azaz egy 8 magos, 64 bites egységről van szó. Ehhez jön még egy Mali-T628 MP4 GPU, ami a grafikai feladatokért felelős. RAM-ból 3 GB-ot kapunk, ami teljesen korrekt, a belső tárhely pedig 16, illetve 64 GB-os, modelltől függően, de mindkettő bővíthető MicroSD kártyával.
A mobil hardvere nagyon jó teljesítményt nyújt, simán elég a készülék zökkenőmentes meghajtásához, bár a grafikus chip ereje azért elmarad a versenytársakétól. A menürendszer gyors, a böngészés akadásmentes, illetve a játékok is jól futnak, már amennyiben elindulnak. A Kirin chipset ugyanis kevésbé széleskörűen támogatott, mint mondjuk egy Qualcomm egység, így előfordulhat, hogy 1-2 játék nem indul (nem az Angry Birds szintűekre kell gondolni, hanem a komolyabb grafikával rendelkezőkre). Megijedni persze nem kell, ez nem tömeges, de azért akad rá példa. Az AnTuTu tesztjén egyébként jól szerepelt a mobil, 50 ezer pont körül teljesít a hardver, ami méltó a csúcskategóriához.
Adatkapcsolati téren mindent megkapunk, amire csak szükségünk lehet. A legfontosabb az LTE támogatás, ami lehetővé teszi a 4G hálózatokon való száguldozást, ez ráadásul mindkét SIM foglalatra igaz. Ha pedig az egyikre nincs szükségünk, akkor abba MicroSD kártyát is tehetünk. A GPS remekül működik, szinte másodpercek alatt megtalálja a pontos pozíciót. Ezeken kívül pedig van még kétcsatornás Wi-Fi 802.11 a/b/g/n/ac, WiFi Direct, hotspot funkció, Bluetooth 4.1, FM rádió és NFC is (frissítés: sok az ellentmondó információ a neten, de valószínűleg nincs NFC a mobilban).
Szoftver
A Honor 7 gyárilag Android 5.0-s szoftverrel érkezik, amin a Huawei saját felülete, az Emotion UI 3.1 fut. Őszintén bevallom, hogy ez volt az első alkalom, hogy huzamosabb ideig használtam a gyártó valamely felsőkategóriás készülékét, azaz számomra is újdonság volt a rendszer. Szerencsére nem csalódtam, hiszen egy gyönyörűen kivitelezett felületet kapott a mobil, ami talán a MIUI-hoz (illetve az iOS-hez) áll a legközelebb. A működés rendkívül gyors, jól optimalizált a szoftver, ráadásul annyi extrát kapunk, hogy azt még felsorolni is nehéz.
A kijelző felélesztése után után a lezárt képernyő fogad minket, ami alapesetben egy egyszerű ujjhúzással oldható fel. Elindítható innen azonnal a kamera is, bár ezt érdemesebb az extra gombra beállítani, mert úgy hozható elő a leggyorsabban. Feloldási mechanizmusból egyébként több is van, akár az ujjlenyomat olvasót is használhatjuk erre a célra. Sőt, ez utóbbi kikapcsolt képernyőnél is működik, mindössze az ujjunk hátlapi szenzorra helyezésével feléleszthető illetve feloldható a mobil.
A főképernyőn az ikonok 5×4-es elrendezésben helyezkednek el, illetve alul megtalálható a szokásos rögzített sor a legfontosabb funkciókkal. Az ikonok egységesen kissé lekerekítettek, főképernyőből pedig természetesen több is lehet, amikre szükségünk is lesz, ugyanis nincs külön menü az alkalmazásoknak, minden ezekre kerül.
Legalul a szokásos Lollipopos szoftveres gombokat találjuk (Vissza, Home és Alkalmazásváltó), ezek sorrendje módosítható. Érdekesség, hogy az alkalmazásváltó nem a szokásos, Android 5.0-ban debütált kinézetet kapta, egymás mellett, illetve alatt láthatók az alkalmazások. Ezeket egy felfelé történő húzással lehet egyenként bezárni, vagy akár az összeset is kilőhetjük egyszerre, ha alulról húzzuk fel az ujjunkat. Itt egyébként kijelzésre kerül az összes és a szabad memória, és azt is láthatjuk, hogy mennyit szabadítunk fel a bezárásokkal.
A képernyő felső részét lehúzva jönnek elő az értesítések és a gyorskapcsolók. A szokásostól eltérően ezek azonban két különálló fülön helyezkednek el, amik között egy oldalra történő ujjmozdulattal válthatunk a legegyszerűbben. A gyorskapcsolók listája egyébként lefelé tekerhető, és a sorrendjük szerkeszthető.
Mint már említettem, kapunk egy rakat extra alkalmazást és funkciót, amik közül akadnak kifejezetten hasznos és egyedi dolgok is. Nem fogom az összeset részletezni, de egy párat azért mindenképpen meg kell említeni.
A Telefon kezelő egy amolyan mindenes alkalmazás, amivel karban tartható a mobil. Van benne gyorsítási lehetőség, tárhelytisztítás, energiamenedzselés és még egy rakat dolog. Kicsit ehhez kapcsolódik az is, hogy a telefon jelez, ha egy app túl sok erőforrást használ, és ezt azonnal be is tudjuk zárni.
Az Okos vezérlő egy távirányító alkalmazás, amivel bármilyen eszközt (pl. TV, DVD, stb.) tudunk vezérelni a készülék tetején található infraport segítségéve. Kipróbáltam, hibátlanul működik, és plusz pont, hogy több eszközt is el lehet menteni, amik között válthatunk később.
A telefon kinézetét könnyen testre szabhatjuk a témák segítségével. Gyárilag 6-féle kinézet közül választhatunk, de letölteni is tudunk újakat. Érdekes lehet még a tükör alkalmazás, ami a szelfikamerát használja, de felturbózták 1-2 érdekességgel, nagyítható például a kép, illetve több fokozatban állítható az előlapi segédfény erőssége. Ha pedig belefújunk a mikrofonba még be is párásodik a kijelző, amit utána virtuálisan letörölhetünk.
Nagyon hasznos lehet az okosgomb, amiről már volt szó. A készülék bal oldali gombjához három különböző funkciót is rendelhetünk, amik akkor is működésbe hozhatók, ha a kijelző ki van kapcsolva. Ez utóbbinak persze hátulütője is akad, nekem zsebben hordva párszor magától is benyomódott ez a gomb, és elindult pl. a kamera, de igazából nadrágfüggő a dolog, nem akkora probléma. Érdekes lehet még az Egyszerű mód, ami egy leegyszerűsített kezelőfelületet jelent, olyanok vehetik hasznát, akik még nem túl járatosak az okostelefonok kezelésében, vagy esetleg a látásuk gyenge.
És akkor nézzünk még néhány apró okosságot, amik megkönnyítik a mindennapi használatot. A kijelző alsó részét (ahol a szoftveres gombok vannak) jobbra vagy balra húzva lekicsinyíthető a képernyő, ami megkönnyíti az egykezes használatot. Ha az ujjlenyomat-olvasón lefelé húzzuk az ujjunkat, akkor legördül az értesítési sáv, felfele húzásnál pedig visszagördül. A főképernyő középső részén történő, lefelé irányuló ujjhúzásra a kereső jön elő, amivel az alkalmazások, a fájlok, a névjegyek, illetve az üzenetek között kereshetünk. Ezeken felül pedig belekerült a készülékbe a dupla koppintással történő kijelzőfelélesztés is (a lezárás nem), amit a beállítások között tudunk aktiválni.
Kamera
A Huawei mérnökei a fotózási képességekre is komoly figyelmet szenteltek a Honor 7 tervezésekor. A hátlapra egy 20 megapixeles, f/2.0-s Sony szenzor került fázisdetekciós autofókusszal és dupla LED villanóval, és az előlapra is jutott egy 8 megapixeles kamera, amihez szintén kapunk segédfényt. Papíron tehát nagyon izmosak a készülék kamerái, és ezt szerencsére a gyakorlat is megerősíti.
A kamera menüje viszonylag egyszerű, bár elsőre azért kicsit szokni kell. Alapvetően 5 mód közül választhatunk, van Fénnyel festés, Szépítés, Fénykép, Videó és Jó étel, ez utóbbit kifejezetten kajafotókra szánják.
A bal felső sarokban előhozhatjuk a további opciókat, itt találjuk az igazi nagy dobásokat. A HDR és a Panoráma elég megszokott, de kapunk még Time-lapse módot, Utófókuszt és Éjjeli módot is. Ez utóbbi elég szerény elnevezés, sokkal több van mögötte mint gondolnánk, gyakorlatilag egy profi módot takar, ahol a záridőt (1/4-től 32 másodpercig) és az ISO értéket (100 és 1600 között) tudjuk manuálisan állítani. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy egy állvánnyal akár éjszaka, vagy egy sötét szobában is tűéles képeket készíthetünk, és ezt mindenféle túlzás nélkül mondom.
A már említett menüből még tovább tudunk navigálni a valódi kamerabeállításokhoz, itt tudjuk a felbontást állítani, egy rakat más dologgal egyetemben.
A készülék viszonylag gyorsan fókuszál, és a képek elkészítése villámgyorsan történik. A lényeg persze maga a minőség, amiről az alábbi tesztfotók tanúskodnak.
Éjszakai kép hosszú záridővel:
Fénnyel festés:
A fenti képek mindegyike le lett kicsinyítve, a teljes méretű fotókat itt nézheted meg.
A Honor 7 hátlapi kamerája szinte minden körülmények között megállja a helyét. Az automatikus mód a legtöbb esetben elég, beltérben is szépen teszi a dolgát, és éjszaka sem mond csődöt, ha pedig még többre vágyunk, akkor használhatjuk a már említett manuális beállításokat.
A szelfikamera 8 megapixeles képeket készít, és a minőségre itt sem lehet panasz, hiszen ez a szekció is nagy hangsúlyt kapott. A frontkamerán alapvetően 4 módot érünk el (Szépítés, Fénykép, Videó és Time-lapse), de itt is van egy bővebb menü, ahol megtaláljuk többek között a szelfi-panoráma funkciót. Egyébként az előlapi kamera is jól teljesít kevés fénynél, látszik, hogy nem egy gagyi szenzor került a készülékbe, és ezt még megfejelték egy előlapi segédfénnyel, ami a hiedelemmel ellentétben nem vakít túlzottan, ráadásul állítható a fényerősség.
Videózás terén a 4K kimaradt, mindkét kamera legfeljebb full HD-ben képes rögzíteni, ami szerintem tökéletesen elég is, ráadásul itt is kapunk egy rakat extrát. Készíthetünk HDR videót, van objektumkövetés, ami mindig fókuszban tart egy általunk megadott pontot, illetve mozgóképnél is bekapcsolható az arcszépítés.
Üzemidő
Ahogy azt már említettem, a Honor 7 nem egy hatalmas méretű phablet, ennek ellenére egy egész korrekt, 3100 mAh-s akksi került a hátlap alá, ami a ház kialakításából adódóan nem eltávolítható. Ehhez egy erős, de viszonylag alacsony fogyasztású hardver társul, azaz minden adott a tisztességes üzemidőhöz.
A mobil ennek megfelelően nem is okoz csalódást, 1 napot még komoly igénybevétel esetén is kibír, átlagos használattal pedig akár a 2 nap is elérhető, aminél többet nem igazán várhatunk el egy mai csúcsmobiltól. A kijelzőidő 4 óra környékén alakul általában, folyamatos YouTube videózással pedig 8 óránál is többet bír a készülék egy teljes feltöltés után.
Ha még többet szeretnénk kihozni az akksiból, akkor több szoftveres segítség is a rendelkezésünkre áll. Van egy Intelligens (takarékos) mód, ami igazából csak kisebb mértékben növeli az üzemidőt, de kapunk egy sokkal durvább, Ultra módot is, ami teljesen lekorlátozza a telefon funkcionalitását és a kijelzőt szürkeárnyalatosra állítja. Ez utóbbival rengeteg időt nyerhetünk, így jól jöhet, ha fogytán az energia.
Összegzés
A Honor 7 simán hozza azt, aminek szánták: egy valódi prémium csúcsmobilt kapunk a személyében elérhető áron. A kijelző gyönyörű, a hardver erős, a kamerák remekelnek, és a szoftver is egész kellemes. Ehhez jön még egy korrekt üzemidő, valamint egy gyönyörű fémház, azaz szinte minden téren rendben van a mobil.
Persze akadnak apróbb hiányosságok, amikkel meg kell békélnünk a kedvező árért cserében. A kevésbé támogatott hardver miatt előfordulhat, hogy nem indul 1-2 játék, illetve a 4K videófelvételről is le kell mondanunk. Bár ez utóbbi kétlem, hogy sokaknak probléma lenne. Hazánkban 127.900 Ft-os áron nyitott pár hete a Honor 7, szolgáltatói kínálatban sajnos nem kapható, néhány online áruházban találhatunk rá. Más gyártók (LG, Samsung, Sony, HTC, stb.) zászlóshajói ennél jelentősen drágábbak, így mindenképpen van helye a Honor 7-nek a piacon.
Hogy tetszik a Honor 7?
