A világ első, crowdfunding rendszerből megvalósuló táblagépének története, egy finanszírozó szemén keresztül.
“Your say shapes the product, people powered, come and help build Sailfish OS together” (jolla.com)
A kétezres évek elején, amikor végleg felgyorsult az érintőképernyős telefonok felemelkedése, az egyik legnagyobb múltú telefongyártó cég, a Nokia mobilpiaci részesedése komoly lejtmenetbe került, ami végül 2013-ban a mobilos részlegük eladásához vezetett. De ne szaladjunk ennyire előre. Menjünk egy kicsit vissza az időben, amikor is a Nokia egy Linux alapú mobilplatform fejlesztésébe fogott. Ez a Maemo név alatt indult, amely később egybeolvadt az Intel szintén Linux alapokon fejlesztett open-source projektjével, a Moblinnel (mobile Linux). Ebből a frigyből született meg a MeeGo, melyet a két cég a Mobile World Congress-szen mutatott be egy közös konferencián 2010-ben.
Érdekesség, hogy még ugyanebben az évben az Intel komoly ellenpólusa, az AMD is csatlakozott a projekthez, kivéve a részét a fejlesztésből, szövetségbe kovácsolva ezzel a 3 vállalatot. Ekkor a Nokia Symbian rendszere is életben volt még, de az Apple és a Samsung erősödésével hanyatló ágra került (volt idő, amikor a Symbian nem kevesebb, mint félmilliárd különböző gyártmányú telefon operációs feladatait látta el világszerte).
2011-ben a Nokia és a Microsoft szorosabbra fűzték a viszonyukat, hivatalosan bejelentve az új Windows Phone alapú telefonok fejlesztését. Ugyanezen év végén viszont a MeeGo debütált, a Nokia N9 pedig úgy vonult be a mobiltelefónia egyetemes történetébe, mint az első és egyben utolsó MeeGo operációs rendszert futtató mobiltelefon. Eközben az események éles fordulatot vettek. A Nokia kihátrált a MeeGo projektből, és minden erejével a Windows Phone alapú fejlesztésekre koncentrált. Ezt követte az Intel bejelentése, miszerint hátrahagyva a felbomló szövetséget, a Linux Foundation és a Samsung fedélzetre lépésével, s ez utóbbi vállalat saját rendszere, a Bada beolvasztásával megkezdte egy új operációs rendszer, a Tizen fejlesztését. Ezzel párhuzamosan a MeeGo csapatának egy része levált a Nokiáról, és egy startup cég alapításába kezdett. Ők voltak azok, akik 2012 júliusában a nyilvánosság elé léptek azzal a vízióval, hogy egy gesztusvezérlésen alapuló, független, Linux alapra helyezett operációs rendszert hozzanak létre a MeeGo örökségén.
Ez a cég a Jolla volt, a rendszerük pedig a Sailfish OS.
Nem fogok elnézést kérni a kicsit hosszúra nyúlt bevezető miatt, mert szerettem volna érzékeltetni, hogy a Sailfish OS nem ma született, gyökerei vannak. Ha ezek nem is olyan régre nyúlnak vissza, mint nagyobb társaié, kétség kívül van egyfajta öröksége. Természetesen a Jolla nem azért jött létre, hogy ezt ápolgassa, hanem inkább hogy tovább vigye, de még inkább, hogy új szintre emelje.
Your say shapes the product…
Manapság, amikor a telefonod, az órád, az autód, de még a TV-d is információkat gyűjt rólad, sokakban megszületik a vágy, hogy kiszabaduljon ebből a véráramból, és amennyire csak lehet, függetlenedjen az óriásvállalatok mindent látó (és minden bizonnyal felhasználó) szervereitől. Pontosan ezt kínálja a Sailfish OS az intuitív, gesztusvezérlést előtérbe helyező felületén. Mindezt pedig úgy, hogy képes futtatni az Android alkalmazásait.
A Jolla 2013 decemberében nekünk adta a Jolla Phone-t. 2014 novemberében pedig, a közösségi finanszírozás isteneinek jóvoltából útjára indult a Jolla Tablet. Hosszú-hosszú-hosszú útjára.
Jelen pillanatban, sokad magammal egyetemben, szerte a világon megannyi bátor pionír abban bízik, hogy ez az út nem úttalan, és egyszer eljön a vége. Én pedig ott ülök majd a kanapémon, kezemben a Jolla táblagépével, abban a megnyugtató tudatban, milyen messze is van Mountain View, Cupertino vagy épp Redmond. Had mondjam el miért.
People powered
2014 november 20., 22:33 – az indiegogo.com-on nyakig merülök a Jolla tablet gyönyörű, renderelt képei, és a csúcsra járatott marketing alkotta körmondatok rétegeiben.
2014 november 21., 07:31 – Steve Jobs és Steve McQueen egyfajta különös keverékének érzem magam, amikor másnap reggel rányomok a fizetés véglegesítése gombra a Paypal oldalán, hozzájárulva a tablet elkészültéhez. Ez egyrészt végtelenül izgalmas és trendi, hiszen kockázatot vállalok, valami olyanra adok pénzt, ami még el sem készült. Másfelől részese vagyok a TEAM-nek, tevékenyen hozzájárulok annak a finn vállalatnak a sikeréhez, aki 2015 májusában egy iszonyú dögös táblagépet tesz majd le az asztalra. Még a szállítási díjat is kifizettem, ki én!
Nézzük meg a specifikációkat, mire költöttem 209 dollárt:
- 7.85 colos 2048 × 1536 pixel felbontású IPS kijelző
- Intel Atom, Quad Core 64-bit, 1.8 GHz processzor
- Intel HD Graphics GPU
- 2 GB RAM, 32/64 GB ROM, bővíthető microSD kártyával
- 4450 mAh-s akkumulátor
Az indiegogo.com kampánya meglehetősen sikeres volt, hiszen pár óra alatt gazdára talált az első 2000 tablet, ami a kitűzött cél volt. Néhány nap elteltével a támogatások összege elérte az 1 millió dolláros határt, majd ezt később felemelték 2.5 millió dollárra. Érdekes volt, ahogy emelkedett a hozzájárulások értéke, úgy kerültek bele újabb és újabb elérhető funkciók (1.5 millió – micro SDHC támogatás egészen 128 GB-ig. 1.75 millió – osztott képernyő támogatás. 2.5 millió – mobil adatkapcsolat támogatás).
2014 decemberében a világ első közösségi finanszírozás által életre hívott táblagépe befejezte kampányának első fázisát, több mint 1,8 millió dollárt begyűjtve. Ekkor kezdtek szivárogni a külföldi oldalak által közölt dicsérő cikkek, majd a 2015-ös Mobile World Congress-en a Jolla megkapta a Best Tablet Of MCW díját a Trusted Review csapatától. Imádták.
Rá egy hónappal a második fázis is lezárult, egy egészen elképesztő 2.56 millió dolláros végeredménnyel, ezzel pedig a Jolla minden idők legsikeresebb Indiegogo kampányát tudhatta maga mögött. Aztán teltek a hetek és a hónapok, de a kitűzött határidőre nem sikerült elkészülni a táblagéppel. Ez közösségi finanszírozás esetén egyáltalán nem ritka. A támogatók, köztük én is, türelmesen vártunk, és követtük az események alakulását. Ezt e-mail üzenetek formájában, valamint a hivatalos blog bejegyzésein keresztül tehettük meg.
2015 július – Nehézségekbe ütköztek az érintőképernyőt illetően, valószínűleg a már így is megcsúszott szállítási menetrendet sem tudják tartani.
2015 augusztus – Az első adag Jolla tablet szállításra kész egy kisebb teszter közösség számára a támogatók közül. A hivatalos blogon kezd kialakulni egy feszültebb hangulat az egyre elhúzódó késés miatt.
2015 szeptember – Egy nagyobb OS update és az üzenet, hogy egy újabb adag táblagép vár szállításra. Bejelentik, hogy időrendi sorrendben elkezdik felvenni a kapcsolatot a támogatókkal, hogy a szállítási adatokat leegyeztessék. Mindeközben Marc Dillon, a Jolla egyik alapítója és a project arca, feláll és távozik a posztjáról.
2015 október – Egy szívhez szóló bocsánatkérő írás jelenik meg a blog.jolla.com-on, ahol elnézést kérnek a már fél éve húzódó teljesítés miatt. Kis halak ők a nagyok közt, kevesebb forrás, több probléma, és különben is… nekik az OS fejlesztése az elsődleges, ezt értsük meg…
Sajnos ekkorra már minden bejegyzés alatt megjelenik a zúgolódó tömeg. Konkrét számokat követelnek, mikor, mennyi táblagép kerül szállításra és kinek. Vannak akik kompenzációt szeretnének, vagy visszamondanák a rendelésüket. Ez persze jogosnak tűnik, hiszen amennyire ráfeküdt a cég a PR-ra az elején, most amikor helyzet van, épp annyira visszahúzódik ezzel kapcsolatban. A blogon nem válaszolnak a feltett kérdésekre, a lejárt határidők után pedig több hetes hallgatásba burkolóznak, amit egy bocsánatkérő de optimista bejegyzéssel oldanak fel, persze konkrétumok közlése nélkül. A lincshangulaton az sem segített sokat, hogy lelkes fórumozók ráakadtak egy Aigo x86 nevű kínai masinára, ami megszólalásig hasonlított a Jolla díjnyertes táblagépére, mind külsőleg, mind a specifikációk terén. A gép már ráadásul a piacon volt egy ideje. A Jolla válasza erre az volt, hogy manapság a kisebb eszközgyártók körében egy általánosan alkalmazott trend, a termékeik bizonyos elemeinek megosztása egymás közt. Példának okáért a hardver dizájn egyes elemei is. A költségek egyensúlyban tartásának érdekében pedig pontosan ez történt itt is.
Megmondom őszintén, ekkor bennem is leomlott valami. A hónapok során kiderült, hogy a Jolla Kínában gyártatja le táblagépet, szó sincs finn, kézműves dizájnról, amit a közösségi finanszírozás keretei között hirdettek. Ehhez még vegyük hozzá, hogy az így keletkező adókat és vámterheket szintén nekünk, támogatóknak kell majd megfizetni, ami a 27%-os hazai ÁFÁ-val már kifejezetten kellemetlenül hangzik. Azt se felejtsük el, hogy a specifikációk immáron egy évesek. Ezek akkor nagyon is jónak számítottak, de ha most körülnézünk a piacon, azt látjuk, hogy rengeteg tablet jelent meg azóta, ütősebb hardverrel, gyönyörű kivitelben, biztos háttérrel.
Come and build Sailfish OS together…
Az egyedüli ami maradt tehát, az az OS. Ez elméletileg rendben van, a Jolla Phone lelkes felhasználói rá a bizonyíték. Jómagam nem veszítettem el teljesen a lelkesedésemet, mert még mindig hiszek egy független, felhasználóbarát operációs rendszer létjogosultságában, alternatívát nyújtva a Google, az Apple, vagy a Microsoft óriásai között.
A történet jelene az, hogy a hivatalos fórumon szép lassan elkezdtek szállingózni azok a felhasználói visszajelzések, amelyek arról árulkodnak, hogy vannak, akik kézhez kapták az első táblagépeket. Elképzelhető tehát, hogy olyan hosszú idő után végül eljut majd hozzám is ez a várva várt finn csoda. Addig az egyedüli dolog amit tehetek, hogy nézem a legutóbb kiadott teljesítési menetrendet, és találgatok, hogy engem, aki a projekt elindulásának harmadik napján beszálltam a hajóba, vajon melyik hullám kap a nyakába. Ha ott leszek majd a tetején és kezemben a gép, visszatérek a Jollához, és talán később megírom, hogy végződött ez a történet. A fenti tábla szerint még idén. Vagy nem…
Update 2015.11.19: Finn híradások szerint, a Jolla pénzügyi nehézségek miatt megválik a dolgozói 50 százalékától.
