Ahhoz képest, hogy borsodi zsákfalvakban sokszor még víz sincs, és az itthoni átlagfizetések a nyomába sem érnek nyugati szomszédaink keresetéhez, mi magyarok igencsak szívesen költünk telekommunikációs eszközökre. Egy friss felmérés szerint havonta cirka 190 ezer telefont értékesítenek kicsiny hazánkban.
A MediaMarkt és az NRC közös kutatásának eredménye a fent látható szám, de más érdekes összefüggésekre is fény derült a kimutatás során. Az elektronikai eszközt vásárolni készülő magyarok közül minden ötödik legszívesebben a mobilját cserélné frissebbre az elkövetkezendő hat hónapban. A becslések szerint ez több, mint 1.100.000 telefont jelent.
A reprezentatív kutatás szerint a vásárlókat nem lehet befolyásolni, 80 százalékuk saját maga tájékozódik, és választ új készüléket. A döntéshozásban a nemek szerepe kiegyenlített, ám a másodlagos döntéshozók között jóval több a nő.
A háztartási gépek, és más közös használatú eszközök kiválasztásakor már nem ilyen erőteljes az önállóság, a 18-59 évesek 20 százaléka akár a gyermeket is hajlandó bevonni a vásárlás folyamatába. Természetesen ilyenkor a hölgyek dominálnak, a férfiakat a témakör kevésbé hatja meg.
Az írást saját személyes véleményemmel zárnám, ugyanis maximálisan egyetértek a fenti számokkal, amelyek egyébként megerősítik a használt mobil kereskedelemben szerzett tapasztalataimat. A magyarok fontossági sorrendje kissé eltorzult az elmúlt években, ennek az eredménye pedig egy olyan komfortszegénység lett, amiben egy telefon – főleg okostelefon – sokszor az alapvető igényeknél is előrébb való lehet. Persze mindenkinek joga van eldönteni, számára mi a lényeges, de hitem szerint akkor sem dől össze a világ, ha nem a legújabb zászlóshajót vásároljuk meg, hitelre, több éves hűségidőkkel…