Alkalmazáson belüli vásárlások. Ha járt valaki a Google Play Áruházban, biztosan szembejött már vele ez a három szó, ezen csillagzat alatt. Az elmúlt években a mobilos játék – és vele együtt az egész alkalmazásipar – kettévált. De míg két-három éve megvolt a viszonylagos egyensúly a Premium és a Freemium alkalmazások között, mára ez teljesen kibillent a balanszból és úgy ahogy van landolt a kockakövön. Ha ma megnyitjuk a Google vagy az Apple alkalmazásboltját, az elérhető applikációk nagyja – ilyen vagy olyan módon – a pénzünkre pályázik. Már persze ha hagyjuk nekik.
Hadd szögezzem le, hogy fizetni valaki szellemi termékéért egyáltalán nem kár, pláne akkor ha az szép és igényes, a fejlesztői pedig folyamatosan javítgatják és frissítik. Egy olyan alkalmazás, mint mondjuk a Poweramp vagy a Nova Launcher fizetős verziói, két jobbféle sör áráét az egész virtuális életutunk alatt kiszolgálhatnak. Ha megnézzük azonban a Play Áruház toplistás játékait, azt látjuk hogy szinte mindegyik azonnal telepíthető – tehát ingyenes – ugyanakkor alattomos kis mikrotranzakciókkal operál. Ezt hívjuk alkalmazáson belüli vásárlásoknak, mely kifejezés a mobilipar egyik Szent Grálja lett az elmúlt években. A neten komoly irodalma van már, hogy a szoftvercégek milyen pszichológiai mélyfúrásokat alkalmazva próbálják rávenni a nagyérdeműt, hogy az akár komolyabb összegeket is áldozzon apró színes csillagocskákra, gyémántocskákra, aranyrudacskákra, elkerülve a játékokon belüli hosszú várakozási időt, vagy a teljesíthetetlen pályákat.
Tipikusan ilyen játék a Candy Crush Saga. Biztos sokaknak megvan az a bizonyos “Level 147”, ahol szinte lehetetlen tovább jutni anélkül, hogy kicsit rá ne segítsen a pénztárcánk. Az ember már beleölt X óra játékidőt, végigszenvedett 146 pályát, az a pár forint nem tétel, hogy mehessen tovább a felhőtlen szórakozás. De ilyen a Gameloft Asphalt sorozata is. Kiszámították, hogy az Asphalt 7 nevezetű kis ártatlan mobilos autóversenyzős játékban, ha mindent ki akarsz nyitni és meg akarsz szerezni az utolsó szálig, nem kevesebb mint 3500 dollárt kell kilapátolnod az ablakon. Egy mobilos játékhoz képest azért ez egy kissé mohó. És akkor ott van még az Asphalt 8, Asphalt Nitro, Asphalt Overdrive…
Persze nem feltétlenül kis hazánk ifjait fenyegeti, hogy a 4-es – 6-os megállóban, két átszállás között lezavarjanak pár játékon belüli banki tranzakciót, elfecsérelve az egyetemi ösztöndíjat, de mondjuk Amerikában hatalmas piaca van ezeknek. A tengerentúlon ugyan illegális a netes szerencsejáték, mégis virágzanak az online casino alkalmazások és milliós bevételeket generálnak évről évre. Mivel pénzt nem nyerhetsz – mert az már szerencsejátéknak minősül – így az ilyen applikációkban csak értéktelen, semmire se jó kredit, azaz játékpénz ütheti a markod, amit aztán szépen visszacsorgathatsz ugyanabba a játékba. A csavar ebben ott van, hogy a téteket valós dollárokkal teheted meg. Így az egészen vagy veszítesz, vagy csak magát az érzést nyerheted meg. Az érzést hogy nyertél, nyeremény nélkül. És pontosan ez a baj a “free to play” játékokkal, csak érzetet adnak. Annak az érzetét, hogy játszol, de ezek valójában már igen kevéssé nevezhetőek játékoknak, a szó klasszikus értelmében.
Sokan emlékeznek még a Dungeon Keeper nevű legendás stratégiai játékra. Az EA Games jóvoltából kikerült a játék androidos “free to play” változata, feltelepítés után azonban aligha van benne sok köszönet. Gyakorlatilag mindenért fizetni kell, ha nem akarsz 10-20 perceket, vagy akár órákat várni egy-egy megmozdulásra a játékon belül. Ezzel a lépéssel az EA hatalmas rajongói gyűlölethullámot indított el, ami azóta is mossa a cég egyre kietlenebb és sziklásabb partvonalát. És ez nem véletlen, ugyanis ebben és az ehhez hasonló játékokban egyetlen dolog van ingyen, a várakozás. Pont emiatt az olyan gyártók, mint az Electronic Arts, a King vagy a Gameloft már nem is igazán játékokat készítenek. Egyszerű banki szoftverek ezek, melyek úgy néznek ki mint egy játék, de valójában nem azok. Olyan felületek, amikre rá van húzva egy színes, mókás világ, a bürokrácia útvesztői, ahol fizetsz vagy várakozol, míg sorra kerülsz.
Milyen szerencse, hogy mindenki eldöntheti mire szán időt és mire nem. Én személy szerint még akkor se játszanék az androidos Dungeon Keeperrel többet, ha maga az Electronic Arts atyaúristene fizetne nekem érte havi rendszerességgel, műszakpótlékkal együtt. Mert aki hajlandó kicsit jobban szétnézni a Google Play Áruházban, és nem veszti el a lelkesedését a toplistáknál, amiket az arcunkba tolnak, gyöngyszemekre is bukkanhat. Itt jönnek a képbe a régi módi, klasszikus módszerrel megvehető fizetős játékok, ahol a képlet egyszerű: kifizeted, játszol. Semmi alkalmazáson belüli, bújtatott kuncsorgás, várakozás vagy reklám, tudod hogy mit veszel és mennyiért.
Kommentben várok tőletek címeket és ötleteket, ugyanis az elkövetkezendőkben rendszeres időközönként jelentkezem majd játékbemutatókkal. Ezekben kísérletet teszek annak bizonyítására, hogy van még remény azoknak, akik valóban szórakozni, kikapcsolni és fél órára elveszni akarnak a táblagépük és a telefonjuk fölött. Vagy csak tegyétek le végre azt a k*rv@ gépet és szerezzetek egy barátnőt… :)
Különböző játékok és az azokban elkölthető összegek, a Google Play Áruházból ad-hoc ollózva:
- Candy Crush Saga: 225 Ft – 22100 Ft tételenként
- Subway Surfer: 290 Ft – 26500 Ft tételenként
- Clash of Clans: 1450 Ft – 29075 Ft tételenként
- Star Wars: Galaxy of Heroes: 537 Ft – 26975 Ft tételenként
- Mortal Kombat X: 685,8 Ft – 34483,04 Ft tételenként
- Jurassic World: The Game: 345,44 Ft – 34842,45 Ft tételenként
- Angry Birds 2: 387,35 Ft – 39147,75 Ft tételenként
- Temple Run 2: 241 Ft – 37049,71 Ft tételenként
- Summoners War: 309 Ft – 41704,26 Ft tételenként
- Empire: four Kingdoms: 249 Ft – 44999 Ft tételenként
- World Series of Poker – WSOP: 225 Ft – 133700 Ft tételenként
Google Play
