Nálunk járt az LG hajlított kijelzős csodája, a G Flex, ami tényleg egy egyedülálló készülék lett. De vajon a hétköznapokban is megállja a helyét, vagy inkább csak egy koncepiótelefonról van szó? A tesztünkből remélhetőleg kiderül!
Csomagolás, tartozékok
A G Flex egy egyszerű, letisztult, fekete dobozban érkezik, amin alig van fölösleges sallang, leginkább csak a tetején lévő ezüst márkajelzés tűnik fel elsőre. A felső oldal hajlított formát vesz fel, amiből már egyből sejteni lehet, hogy nem egy mindennapi készülék lapul belül.
A doboz belsejében, a mobil mellett találunk még töltőt, adatkábelt, használati útmutatót és egy SIM-tűt is. Szerencsére fülhallgatót is kapunk, ami egy igazán minőségi darab, remekül szól, és a viselése is kényelmes.
Külső
Első látásra egy óriási hajlított tepsit formáz a G Flex, de ennél azért jóval többről van szó. Az enyhén ívelt készülékház kissé lekerekített sarkokat kapott, hasonlóan például a G2-höz. A hatalmas méretű (160.5 x 81.6 x 8.7 mm) mobil egyébként egész kellemes fogással rendelkezik, és bár sokan azt gondolhatják, hogy a készüléket meg lehet hajlítani, ez nem teljesen igaz. Van egy kis mozgástér, de ez minimális, ráadásul erősen recseg az egész, ha ilyesmivel próbálkozunk. Persze maga a kialakítás nagyon masszív, és csak hajlításkor ad ki érdekes hangokat az elemek egymáshoz képest való minimális elmozdulása miatt.
Az előlapot a 6 colos kijelző uralja, ami teljes egészében követi a ház hajlított alakját. A káva kifejezetten vékony, és ez mostanában jellemző az LG készülékeire, ami nagyon dicsérendő. A képernyő alatt csak az LG logó látható, itt hiába keresünk gombokat, azok szoftveresen vannak megoldva, és a kijelzőből foglalják el a helyet.
A panel fölött középen a beszédhangszóró van, és bal oldalán sorban helyezkedik el a kamera, a fény- és távolságérzékelő szenzorok, valamint a több színű értesítési LED.
A készülék jobb oldalán semmit nem találunk, bal oldalt van viszont a SIM-tálca, amibe egy mini SIM-kártya helyezhető.
A G Flex alsó részén van a microUSB port, a 3.5-es Jack csatlakozó, valamint a beszédmikrofon, fent pedig egy másik mikrofonnyílást találunk, ezen kívül semmi mást.
A hátlap anyaga kifejezetten érdekes, és elég nehéz meghatározni, hogy pontosan miből van. Nem olyan, mint egy átlagos műanyag borítás, inkább egy ilyen kicsit zselés tapintású felületet kapunk, ami azért nem mondható puhának. Egyébként a G Flex hátoldalán állítólag magától eltűnnek a kisebb karcok, amiben lehet is valami, de egy kicsit komolyabb hatásnak már örökre nyoma marad, tehát nem érdemes ezzel kísérletezni.
A hátlap alsó részén találjuk az LG logót valamint a hangszórót, fent viszont ezeknél érdekesebb dolgok is akadnak. Van itt egy 13 megapixeles kamera, jobb oldalán egy LED villanóval, bal oldalán pedig egy infraporttal. Ezek alatt vannak a már jól ismert LG-s hátlapi gombok (bekapcsoló és hangerő), amik közül a középső még világít is, és az előlapi LED mellett ez is jelzi az értesítéseket.
Kijelző
Az LG G Flex egy hatalmas, 6 colos hajlított kijelzőt kapott, ami P-OLED technológiát használ. Maga a kivitel teljesen egyedi, és nagyon szép látványt nyújt, de összességében mégis inkább vegyes érzéseim voltak a megjelenítővel kapcsolatban.
Az OLED panel miatt gyönyörű, élénk színeket kapunk, az összkép azonban inkább túlszaturált és nem annyira természetes. A feketék tényleg feketék, ezt a szintet jelenleg egyetlen IPS panel sem tudja hozni, a fehér azonban inkább kékes árnyalatú.
A betekintési szögek kiválóak, akármelyik oldalról is nézzük, a napfényben való láthatósággal azonban vannak gondok. Itt jön ki az, hogy a technológia még nem teljesen kiforrott. Ha ugyanis kültérben használjuk a készüléket, és süt a nap, akkor bizonyos szögből nézve barnásan tükröződik a panel, ami jelentősen rontja az olvashatóságot.
A fényerő egyébként rendben van, beltérben nullára állítva is jól látszik a kijelző, feljebb véve pedig kint is jó lehetne, ha nem szólna bele a dologba az előbb említett probléma.
A felbontás HD, azaz 1280×720 képpontot kapunk, ami nagyjából 245 ppi pixelsűrűséget eredményez. Ez azt jelenti, hogy bizony a kép nem teljesen éles, szabad szemmel is látszanak a képpontok. Persze azért nem kell megijedni, ez nem annyira vészes, simán meg lehet szokni, normál használatra tökéletes.
Összességében tehát egy nagyon érdekes kijelzővel van dolgunk, ami sok szempontból jól teljesít, azonban a kiforratlan technológia miatt még vannak hiányosságok. Egy átlagos csúcsmobil ennél jobb minőséget hoz, de ez ugyebár hajlított, ami némileg feledteti a hibákat.
Hardver
Az LG G Flex-et a Snapdragon 800 (MSM8974) hajtja, ami a készülék megjelenésekor a csúcskategóriát képviselte, és még most is tökéletesen megállja a helyét, hiszen az újabb 801-es és 805-ös chipek sem tartalmaznak hatalmas újításokat hozzá képest. A processzor négy darab 2.26 GHz-es Krait 400-as magot vonultat fel, a grafikai feladatokat pedig az Adreno 330-as GPU látja el. Ehhez 2 GB RAM és 32 GB nem bővíthető tárhely tartozik.
A teljesítménnyel tehát összességében nincs gond, nagyon erős hardvert kapunk, ami most még egyáltalán nem számít elavultnak, ráadásul ehhez relatív alacsony felbontás társul. Adatkapcsolat terén is minden lényeges dolog rendelkezésre áll, van például Wi-Fi 802.11 a/b/g/n/ac, Bluetooth 4.0, GPS, LTE Cat. 4 és NFC is.
Szoftver
Az LG G2-höz hasonlóan a G Flex is egy Android 4.2.2-es szoftverrel került forgalomba. Egy erősen átszabott rendszerről van szó, ami az Optimus UI névre hallgató felületet hordozza. A kinézet meglehetősen pofásra sikerült, és nagyban hasonlít a G2-éhez, de kicsit azért módosítottak 1-2 dolgon, hiszen mégiscsak ez a gyártó első hajlított mobilja.
A kijelző felélesztésekor alapesetben a fent látható feloldóképernyő fogad minket, ami egy érdekes effektet kapott, ugyanis a telefon döntésével a kép is mozog: hol a vizet, hol pedig az eget látjuk jobban. A feloldás egy egyszerű húzó mozdulattal lehetséges, persze többféle biztonsági opció közül is választhatunk. A kijelző kikapcsolására és felélesztésére pedig használhatjuk a közkedvelt dupla koppintást, ami rendkívül logikus és kézreálló.
A feloldás után a főképernyő fogad minket, ahová alapesetben öt ikon helyezhető el soronként, az alsó sor pedig szokás szerint rögzítetten áll, azaz nem mozog együtt a többi ikonnal lapozáskor. Legalul pedig természetesen a szoftveres gombokat találjuk, ezek sorrendje módosítható.
Az értesítési sávot lehúzva a szokásos LG-s látvány fogad minket, azaz felül találjuk a gyors beállítási lehetőségeket egy sorban, lentebb pedig az értesítések sorakoznak, már ha van ilyen.
Elérhetőek a megszokott extrák, mint például a QuickMemo, amivel a kijelzőn megjelenő képre tudunk rajzolni, majd ezt elmenthetjük képként vagy jegyzetként is. Sok esetben jól jöhet ez a funkció.
Egy másik hasznos lehetőség a QSlide, ami annyit jelent, hogy bizonyos appokat ablakos módban is használhatunk. Ezeket áthelyezhetjük, átméretezhetjük, vagy akár átlátszóvá is tehetjük. Mindez jól jöhet például filmezésnél, böngészésnél vagy akár chatelésnél.
Az LG Backup egy kifejezetten okos alkalmazás, amivel a biztonsági mentéseinket vezérelhetjük.
Megkapjuk a QuickRemote nevezetű appot is, ami egy nagy tudású távirányító program. Minden tud amit kell, sőt még sokkal többet is.
Elérhető még az LG saját alkalmazásboltja, ahol különféle exkluzív tartalmakat találunk a készülékünkre. Nagyon sok téma, játék és alkalmazás tölthető le innen.
Hasznos lehet a vendég üzemmód is, hiszen ezzel bátran odaadhatjuk bárkinek a telefonunkat anélkül, hogy a személyes adatainkat félteni kellene.
A beállítások menüje sem okoz nagy meglepetést. Más LG modellekhez hasonlóan négy részre osztva érhetőek el az opciók, és így talán hamarabb megtaláljuk a keresett menüpontot.
Összességében tehát teljes mértékben meg lehetünk elégedve a G Flex szoftverével. A működése rendkívül gyors, semmi akadás nem tapasztalható, minden megbízhatóan üzemel. Extrák terén pedig széles a választék, ráadásul ezek között sok olyan van, aminek tényleg hasznát vehetjük a mindennapok során.
Kamera
A G Flex-be egy 13 megapixeles hátlapi kamera került, ami nagyrészt megegyezik a G2-ben lévővel, de minőség terén talán mégsem hozza azt a szintet, főleg gyenge fényviszonyoknál látszik a különbség.
Egy szimpla vakut kapunk a kamerához, ami jól teszi a dolgát, főleg beltérben vehetjük igazán hasznát. A beállítási lehetőségek sora rendkívül széles, nem igazán találunk olyan dolgot, ami hiányozna.
A következő tesztfotókat sikerült összehozni, mindenki döntse el maga, hogy ez neki mennyire felel meg:
A frontkamera 2.1 megapixeles felbontással bír, ez egész jó képeket csinál, bár azért nem kiemelkedőek a selfie-képességek.
Üzemidő
A legtöbb területen eddig nem okozott csalódást a G Flex, ha azonban van valami, amibe még a legszigorúbb tesztelő sem tud belekötni, akkor az az üzemidő. A készülékbe egy hatalmas méretű 3500 mAh-s akksi került, ami a nem túl magas kijelzőfelbontással együtt összességében kiemelkedő használati időt biztosít.
A G Flex közepes használattal, bármiféle különösebb kímélés nélkül is kibírja a két napot, ha pedig keveset nyomkodjuk, akkor ennél akár több is kihozható belőle egy töltéssel. Ezzel pedig még az egyébként szintén kiváló üzemidővel bíró G2-t is maga mögé utasítja a készülék.
Összegzés
Az LG G Flex egyáltalán nem lett hibátlan, de egy ilyen különleges készüléknél ez nem is lehet elvárás. Az apróbb hibák és kiforratlanságok ellenére egy kifejezetten jól használható óriásmobilt kapunk. A kezelése kényelmes, az élmény pedig szinte hihetetlen, mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki ezt az egyedülálló mobil, ha lehetőség adódik rá. Az ára most már nem annyira vészes, akár 115 ezer Ft környékén is beszerezhetjük az LG hajlított mobilját.
