Végre hozzánk is eljutott a Samsung eddigi legjobb mobilja, a Note széria negyedik tagja, ami első ránézésre kevés, de valójában igen sok újítást hozott az elődjéhez képest.
A teszthez a készüléket az XXLGSM biztosította.
A Samsungnál komoly változások vannak folyamatban, és ehhez egy dizájnváltás is hozzátartozik, ami egyébként már rá is fért a Galaxy modellekre. Végre rájött a dél-koreai gyártó, hogy nem csak műanyagból lehet mobilt készíteni, és megalkotta a Galaxy Alpha-t, amit nem sokkal követett a Note 4 is. Ez utóbbi készüléket nézzük most meg részletesebben.
Csomagolás, tartozékok
A Galaxy Note 4 egy viszonylag visszafogott, matt, szürkés színű dobozban érkezik, aminek a tetejét leemelve egyből a készülék tárul elénk. A mobil alatt pedig egy felnyitható rekesz van a tartozékokkal.
A következőket kapjuk a Note 4-hez: egy remek minőségű, mikrofonos fülhallgató, egy 3220 mAh-s akkumulátor, egy microUSB kábel, egy 2 amperes töltőfej, ami pillanatok alatt felhúzza az akksi szintjét, egy kis pakk az S Pen hegyének cseréjéhez, valamint leírás és garanciapapír.
Külső
A Note 4 minimálisan nagyobb lett az elődjénél, annak ellenére, hogy egyaránt 5.7 colos kijelzővel rendelkeznek. Persze nem kell megijedni, ez egyáltalán nem észrevehető, csak akkor tűnik fel esetleg, ha egymás mellé tesszük a két készüléket. Egyébként 153.5 x 78.6 x 8.5 mm-es dimenziókról van szó, a készülék súlya pedig 176 gramm.
Mint már említettem, a Note 4 egy sok szempontból megújult dizájnnal érkezik, és szerintem egyértelműen jó irányba haladnak. Oldalról nézve különösen szemet gyönyörködtető lett a látvány, és nem csak szimplán azért, mert fémet is felhasznált a gyártó, hanem mert az ívek, a hajlítások és az arányok is mesterien el lettek találva.
Az előlap nagy részét természetesen a kijelző foglalja el, ami a 2.5D-s Gorilla Glass 4 (!) borításnak köszönhetően nem teljesen sima, a széleken némileg lekerekített formát kapott. A megjelenítő fölött középen találjuk a Samsung logót és a beszédhangszórót, természetesen mindkettőn a fémes színek köszönnek vissza. Kicsit jobbra vannak a fény- és távolságmérő szenzorok, szélen pedig a frontkamera. Bal szélen az értesítési LED helyezkedik el, de ez csak akkor látszik, ha világít.
A kijelző alatt, középen nem is lehetne más, mint a szokásos fizikai Home gomb, aminek bal oldalán az alkalmazásváltó, jobb oldalán pedig a vissza gombot találjuk, amik egyébként alapesetben nem is látszanak, csak ha felgyullad a háttérvilágítás.
A kijelzőt körbeölelő keret egész vékony lett, bár azért bőven nem rekorder. Az LG G2 és G3 jóval kompaktabbak a képátlójukhoz képest, de szerencsére a Note 4-nek sem kell szégyenkeznie.
A készülék jobb oldalán találjuk a bekapcsoló gombot, míg bal oldalt a hangerő vezérlői helyezkednek el. Ezek kicsit talán lejjebb is lehetnének, mert egy kisebb kezű egyénnek már nem biztos, hogy kényelmes a használatuk, de persze nem is mindenkinek való egy ekkora phablet. A gombok egyébként stabilak, nem lötyögnek, és könnyű is kitapintani őket.
A Note 4 felső oldalán van a Jack csatlakozó, az infraport és egy mikrofon, alul pedig a microUSB portot, két további mikrofont, és természetesen az S Pen helyét találjuk.
Térjünk át a hátlapra, aminél egyből feltűnik, hogy megváltozott a mintázata. Egy finom, bőrszerűen kinéző felületet kapunk, aminek a tapintásán azért érezni, hogy műanyagról van szó. A hátlap szélei egyébként kicsit lekerekítettek, a készülék elvékonyodik az oldalakon, és így sokkal karcsúbbnak tűnik az egész, mint amilyen valójában.
Fent találjuk a hatalmas kameraszenzort, ami némileg kiáll a hátlapból. Ez alatt van a LED-villanó, ami UV-szenzort és pulzusmérőt is kapott társként. Kicsit lentebb a Samsung logó helyezkedik el, alul pedig már csak a hangszóró van.
Összességében azt kell, hogy mondjam, a Samsung nagyon kitett magárt a Note 4 esetében, hiszen egy minden szempontból gyönyörű kinézetet és prémium anyaghasználatot kapunk, ráadásul az összeszerelés minőségére sem lehet kifogás: tökéletesek az illesztések, nem recseg-ropog semmi, az egész készülék rendkívül stabil, jó érzés kézbe venni.
Kijelző
A Samsung kicsit mindig is kilógott a sorból a kijelző tekintetében, hiszen míg a legtöbb gyártó IPS panelt használ, addig ők az AMOLED mellett tették le a voksukat. Ez előnyökkel és hátrányokkal is jár, de azért a legtöbben inkább pozitívan gondolnak a Samsung kijelzőire, sőt, sokak szerint magasan verik a versenytársak megoldásait.
A Note 4 5.7 colos megjelenítője a mai “elvárásoknak” megfelelően QHD, azaz 2560 x 1440 pixeles felbontással bír. Ez nagyjából 515 ppi pixelsűrűséget jelent, amivel már tényleg nagyító kell, hogy szabad szemmel lássuk a képpontokat. Az már más kérdés, hogy vajon szükségünk van-e erre.
A tűéles kép mellett a színek is gyönyörűek és élénkek, bár a Super AMOLED panel révén ez akár már túlzónak is érezhető, és kicsit túllép azon a szinten, ami még természetesnek nevezhető. Persze nem mintha ez nagy probléma lenne, hiszen a látvány tényleg kiemelkedő.
A fekete szín tökéletesen sötét, egyik IPS panel sem tud még a közelébe sem érni. A titok abban rejlik, hogy az AMOLED kijelzőknél a fekete pixelek egyszerűen nem világítanak. A fehér szín már kevésbé tiszta, de ez is a technológia sajátosságából adódik, ráadásul önmagában nem annyira észrevehető a dolog.
A fényerő magas, maximumra véve már szinte kiégeti az ember szemét, de a lényeg, hogy még a legnagyobb napsütésben is hibátlanul látszik a kijelző. A beállíthatósági tartomány egyébként kifejezetten nagy, és akár teljesen minimálisra is levehető a fényerő, ami jól jön, ha például este, egy sötét szobában használjuk a mobilt.
A betekintési szögek szinte 180 fokosak, azaz oldalról nézve is minden látszik, nem sokat torzulnak a színek.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Note 4 rendelkezik az eddigi legjobb, legszebb mobilos kijelzővel, persze ez részben egyéni ízlés kérdése is.
Hardver
A Galaxy Note 4 kétféle hardverrel került forgalomba. Az egyiket a Qualcomm jelenleg legerősebbnek számító Snapdragon 805-ös chipsetje hajtja. Ez egy négymagos, 2.7 GHz-es Krait 450-es processzort, valamint egy Adreno 420-as grafikus gyorsítót takar. A másik változatban a Samsung házon belüli 8 magos Exynos 7 Octa processzora teljesít szolgálatot, négy darab 1.3 GHz-es Cortex-A53-as és négy 1.9 GHz-es Cortex-A57-es maggal, valamint egy Mali-T760 GPU-val.
Mindkét verzióba 3 GB RAM-ot és 32 GB belső tárhelyet szereltek, ráadásul bővítési lehetőséget is kapunk, és akár egy 128 GB-os microSD kártyával is megnövelhetjük a készülék kapacitását.
Nálunk a Exynos-os verzió járt, ami – nem meglepő módon – probléma nélkül működteti a QHD felbontású kijelzőt. A rendszer rendkívül gyors, annak ellenére, hogy a TouchWiz felület azért némileg bonyolultabb, és talán kevésbé jól optimalizált, mint a gyári Android. A kezdőképernyőn található Flipboard-tájékoztató néven futó ablak hajlamos akadozva beúszni valamilyen okból kifolyólag (ezt ki is kapcsoltam, mert egyébként sem túlzottan hasznos), de ezen kívül minden villámgyorsan pörög, nem tapasztalható semmi lassulás, akadás. Az alkalmazások egy pillanat alatt előugranak, és még a kamera is azonnal beélesedik, ha szükségünk van rá.
Teljesen folyamatos a böngészés, és szinte már fölösleges is külön kiemelni, de a játékokkal sem lesz probléma a Note 4 esetében. Ennél gyengébb hardverrel szerelt mobilok is bőven megbirkóznak még a legszebb 3D-s grafikával is.
Adatkapcsolat terén rendesen el vagyunk látva mindennel. A Snapdragon processzorral szerelt verzió Cat. 6-os LTE kapcsolatot tesz lehetővé, ami akár 300 Mbps-os letöltési sebességet jelent, az Exynos-os változatba pedig Cat. 4-es LTE modem került, ami maximum 150 Mbps-ot támogat. Igazából mindkettő eszméletlenül gyors, de a hazai hálózatot tekintve még az utóbbit sem fogjuk tudni kihasználni egy darabig, (sok helyen még a HSDPA sem érhető el). WiFi-ből kétcsatornás 802.11a/b/g/n/ac modul került beépítésre, ami kiváló érzékenységgel rendelkezik, és természetesen GPS és Bluetooth 4.1 is a rendelkezésre áll. A microUSB port az OTG-t is támogatja, azaz nem jelent gondot a különböző perifériák csatlakoztatása. És akkor van még NFC, infraport, ujjlenyomat-olvasó, pulzusmérő, UV-szenzor és véroxigénszint-mérő is.
Szoftver
Kevés olyan mobil van ma a piacon (vagy talán nincs is), ami annyi szoftveres extrával érkezik, mint a Galaxy Note 4, így mindenképpen érdemes ezekről is bővebben szót ejteni. A készülék egy 4.4.4-es KitKat rendszerrel került forgalomba, de a cikk megírásának idejében már javában készül rá az Android 5.0 Lollipop. Hogy ez mikor lesz elérhető, azt még nem tudni, a gyártó azt ígérte, hogy 2014-ben megékezik a frissítés, de más pletykák szerint csak 2015 elején várható.
A Lollipop teljesen új irányelveket hoz a dizájn területén, és bár a Samsung a saját TouchWiz felületét használja, némileg ez is átalakulóban van. Sőt, már a mostani 4.4.4-en alapuló rendszerben is történtek változások, némileg egyszerűbb, letisztultabb felületet kapunk az elődökhöz képest. Az ikonok flat (lapos) stílusúak, és az egész kicsit kevésbé hivalkodó. Persze a TouchWiz alapból elég színes, csicsás, és ez a jelleg nem változott meg.
A kijelzőt felélesztve először a lezárt képernyő tárul elénk. A legszembetűnőbb dolog természetesen az óra, alatta a lépésszámlálóval, a jobb alsó sarokban pedig a szokásos kamera ikont találjuk, amivel egy pillanat alatt előhozható a fényképező. A feloldás egy egyszerű ujjsimítással lehetséges, de sok más lehetőség is beállítható.
A kezdőképernyők a megszokott módon működnek, maximum 7 darab hozható létre, és 4×4 ikon fér rájuk. Kapunk egy extra Fliboard-tájékoztató névre hallgató képernyőt is, ez azonban nem túl hasznos, hiszen nem tudunk saját hírforrásokat beállítani, ráadásul szinte ez az egy dolog van az egész rendszerben, ami laggol. Érdemes kikapcsolni a kezdőképernyőkkel kapcsolatos beállításoknál, ami a bal szélső alkalmazásváltó gomb hosszú érintésével hozható elő.
Az értesítési sáv egy ujjal történő lehúzásával az értesítési képernyő bukkan elő, aminek az alsó részén természetesen az értesítéseket találjuk egymás alatt, fent pedig megjelenik pár beállítási lehetőség. Egy sorban vannak a gyorskapcsolók, amik között oldalra tudunk görgetni, ezek alatt pedig a fényerő szintje állítható be, vagy akár automatikusra is vehető. Elindítható innen az S Kereső is, ami az egész telefont átkutatja a beírt kifejezés után. A fájloktól az alkalmazásokig, a jegyzetektől a névjegyekig bárhol kereshetünk ezzel a funkcióval.
Ha két ujjal húzzuk le az értesítési sávot, akkor a gyorskapcsolók teljes listája kerül elénk, rengeteg opciót kínálva.
Az alkalmazások listája a már megszokott módon hozható elő, csak a megfelelő ikonra kell kattintani a kijelző jobb alsó sarkában.
Kétféle hangvezérlési lehetőséget kapunk, Egyrészt jelen van a Samsung saját S Voice szolgáltatása, ami a Home gomb dupla megnyomásával hozható elő. Ez akár még hasznos is lehetne, de sajnos nem tud magyarul, így sokak számára használhatatlan. A másik lehetőség a Google Asszisztens, ami a Home gomb hosszú megnyomásával indítható el. Ez már tud magyarul, és rengeteg funkcióval bír, így érdemes kipróbálni, de a részletekbe most nem mennék bele, hiszen ez más készülékeken is jelen van.
A Vissza gomb megérintésére a kétablakos módot támogató alkalmazások listája úszik be oldalt. Innen az ikonok hosszú lenyomásával és áthúzásával indítható el a kettéosztott képernyős alkalmazásfuttatás, ha pedig csak röviden érintjük meg őket, akkor lebegő módban bukkannak fel. Akár 5 appot is tudunk egyszerre lebegő módban futtatni, ami több, mint elég. Ezek egyébként átméretezhetők, áthelyezhetők, és akár kis lebegő ikonokká is alakíthatók, ha épp nincs rájuk szükség, de nem akarjuk bezárni őket. Ja, és ha egy ilyen alkalmazás van megnyitva teljes képernyőn, akkor az úgy is lebegő ablakká alakítható, hogy valamelyik felső sarokból a kijelző közepe felé húzzuk az ujjunkat.
Az alkalmazáselőzmények listája a bal oldali érintőgomb megnyomásával hozható elő. Itt egy kártyaszerű, pörgethető megjelenést kapunk, akárcsak az alap Android 5.0-ban. A kétablakos módot támogató appok fejlécében egy plusz ikon is megjelenik, amivel gyorsan előhozható a már korábban kitárgyalt lehetőség. A lista egyébként egyetlen gombnyomásra kiüríthető.
Érdemes megemlíteni a TouchWiz-hez tartozó billentyűzetet is, ami nagyon jól használható, és sok hasznos funkcióval rendelkezik. Vannak benne szójavaslatok, és természetesen magyarul is tud. Működik az ujjhúzogatós megoldás, amivel sokkal gyorsabban lehet gépelni, mint ha pötyögnénk, ráadásul az S Pen segítségével kézírást is bevihetünk, amit nagyon jól felismer a rendszer, még az ékezetes betűk sem jelentenek gondot neki.
Nagyon hasznos lehet a privát mód, aminek a segítségével biztonságban tudhatjuk a fontos fájljainkat, adatainkat. Az egész úgy működik, hogy először be kell lépni ebbe a módba, és ekkor privátnak tudunk jelölni bizonyos dolgokat, például képeket, videókat, zenéket, jegyzeteket és egyéb fájlokat. Ezek utána normál esetben teljesen láthatatlanná, elérhetetlenné válnak, mint ha nem léteznének. Mi is csak akkor használhatjuk az elrejtett dolgokat, ha újból belépünk a privát módba, ami persze le van védve mintával, jelszóval, PIN kóddal vagy ujjlenyomattal.
Kapunk még egy leegyszerűsített üzemmódot is, aminek az aktiválása az egész készülék felületére hatással van. Ez részben hatalmas méretű ikonokat, betűket jelent, valamint könnyebb kezelést tesz lehetővé. Leginkább a gyengén látók, és esetleg a még nagyon tapasztalatlan felhasználók vehetik ennek hasznát.
Rengeteg hasznos funkció kapcsolódik az S Pen-hez is. Az Air View segítségével egy egérszerű működést kapunk, hiszen ha 1-2 cm távolságban tartjuk a kijelzőtől a toll hegyét, már akkor is látszik a kis kurzor. Ekkor a Pen gombját megnyomva előjönnek a gyorsfunkciók, amikből négy is van. Az első az Akciójegyzet, ami azon kívül, amire a nevéből is következtethetünk, elég sok mindent tud. Felismeri például a kézírást, és így akár azonnal fel is hívhatunk egy odafirkált telefonszámot, vagy elmenthetjük a telefonkönyvbe. Ha valami szöveget írunk be akkor arra például rákereshetünk a böngészőben, a térképen, vagy hozzáadhatjuk a teendőkhöz.
Az intelligens kijelölés segítségével a képernyőn látható tartalomból gyűjthetünk össze dolgokat, legyen az egy kivágott kép vagy szöveg. Az így összeszedett dolgokat utána menthetjük, megoszthatjuk vagy szerkeszthetjük. A képklip funkció hasonló az előzőhöz, de itt szabad kézzel tudjuk kivágni a képernyőn megjelenített kép egy részét. A negyedik lehetőség pedig a képernyőírás, ami nem meglepő módon azt teszi lehetővé, hogy a képernyőképre írjunk vagy rajzoljunk valamit, majd ezt elmentsük képként vagy jegyzetként.
Manapság egyre fontosabb (és divatosabb), hogy odafigyeljünk az egészségünkre, így nem maradhatott ki Note 4-ből az S Health applikáció. Ez rengeteg hasznos, és néhány kevésbé hasznos funkcióval bír, nézzünk ezek közül néhányat. Először is követhetjük az egész napi mozgásunkat, pontosabban, hogy hány lépést tettünk meg, amihez különböző elérendő célokat is beállíthatunk. Hasonlóképpen nyomon követhetjük az edzéseinket, amik közben zenét is berakhatunk az app segítségével. Hasznos lehet a pulzusmérő is, ami egyébként elég pontosan működik, nem random értékeket dobál ki. Az SpO2 mérő segítségével a vérünk oxigénkoncentrációját határozhatjuk meg, és ha még nem lenne elég a különös szenzorokból, akkor a Nap UV-sugárzását is megmérhetjük, és így kiderül, hogy mennyire veszélyes kint tartózkodni, illetve tanácsokat is ad a program ezzel kapcsolatban. És ez még csak egy része az S Health funkcióinak.
Kiemelkedően jó lett a hangrögzítő funkció. A többmikrofonos rendszernek köszönhetően a Note 4 el tudja különíteni a különböző irányból érkező hangokat. Az interjú mód segítségével készült felvételeken például külön kerül rögzítésre a kérdező és a válaszoló fél hangja, és tetszés szerint tudjuk ki-be kapcsolni ezeket a visszahallgatás során. A tárgyalás üzemmód nagyon hasonló, de itt már akár 8 különböző hangforrás is elkülöníthetővé válik. Persze nem maradt ki a hagyományos hangjegyzet funkció sem, ami már önmagában is minőségi, tiszta felvételeket eredményez.
A beállítások menüje nagyjából a szokásos. Legfelül vannak a gyorsbeállítások, lentebb pedig egymás alatt sorakoznak a különböző opciók, természetesen kategorizálva. Az új Lollipop frissítés némileg majd változtat ezen, hiszen az eddigi hírek alapján úgy néz ki, hogy különböző füleken helyezkednek majd el az összetartozó lehetőségek.
Nagyjából ennyi lett volna a szoftveres rész ismertetése. Azért nem árt megjegyezni, hogy a Note 4 ennél jóval többet tud, csak a fontosabb, érdekesebb részeket próbáltam meg kiemelni, a teljesség igénye nélkül.
Kamera
A Galaxy Note 4 az S5-höz hasonlóan egy 16 megapixeles hátlapi kamerát kapott, a Samsung saját ISOCELL szenzorát azonban lecserélték a Sony IMX240-es egységére. A váltás oka valószínűleg az optikai képstabilizátor, de ezt leszámítva sem annyira meglepő a döntés, hiszen rengeteg másik csúcsmodellben (pl. LG G3, iPhone 6) is a japán gyártó szenzora teljesít szolgálatot. A rekesznyílás f/2.2-es, a szenzorméret 1/2.6 hüvelyk, képeket pedig maximum 5312 x 2988 pixeles felbontásban tudunk rögzíteni.
A beállítások sora rendkívül hosszú. Van HDR, módosíthatjuk a fehéregyensúly és az ISO értéket (100 és 800 között), beállíthatunk rácsvonalakat, vagy akár a hangvezérlést is aktiválhatjuk. Ezen kívül van még például arcszépítés, panoráma és szelektív fókusz is, persze ez nem a teljes lista. Egy ilyen készüléktől kicsit profibb funkciókat is elvárhatnánk, mint például a záridő beállítása vagy a RAW formátumban való mentés, de ezekről sajnos le kell mondanunk. A fókuszálás, és maga a kép elkészítése is villámgyors, a másodperc tört része alatt megvan mindkét művelet.
A Note 4 kamerája egyébként gyönyörű képeket készít, nem igazán lehet belekötni, hiszen bármilyen körülmények között megállja a helyét. Szerencsére az sem jelent gondot, ha nem áll elegendő fény a rendelkezésre. Beltérben, félhomályban, vagy akár éjszaka is maximálisan meg lehetünk elégedve a teljesítménnyel, nagyon kevés vetélytársa akad a Samsung új phabletének fotózás terén. Nézzétek meg az elkészült tesztképeket!
Nem esett még szó az előlapi kameráról, ami manapság egyre fontosabb egy mobilban. A Samsung nagy gondot fordított a Note 4 selfie-képességeire, hiszen egy 3.7 megapixeles, nagylátószögű, f/1.9-es rekesznyílású szenzort helyezett a kijelző fölé. Ez persze csak a hardver, de szoftveres téren is kapunk jó pár újítást. Az egyik hasznos extra, hogy a pulzusmérő segítségével is lőhetünk önarcképet, elég csak az ujjunkat a hátlapon található szenzorra helyezni. Ezen kívül érdemes még megemlíteni a széles önarckép funkciót, ami a panorámaképhez hasonló módon működik, és nagyobb társaság önfotózására alkalmas.
Végezetül pedig nézzük a videós képességeket! A hátlapi kamerával akár 4K felbontásban is rögzíthetünk mozgóképet, aminek a minősége kiváló. Ezen kívül készíthetünk lassított felvételeket is, itt a maximum érték 8-szoros, de ekkor 720p-re csökken a felbontás, ami persze egyáltalán nem kevés. Nagyon nagy hasznát vehetjük az optikai képstabilizátornak, ami hatékonyan küszöböli ki a kézremegést, ha pedig ez még nem lenne elég, akkor videózás közben is bekapcsolható a HDR. Az előlapi kamera szintén remekel a mozgóképek terén, akár QHD (2560×1440) felbontást is támogat.
Üzemidő
A Galaxy Note mobilok mindig is híresek voltak a hosszú üzemidőről, és szerencsére ez a Note 4 esetében sincs másként. Az akkumulátor kapacitása 3220 mAh-s, ami ugyan csak minimálisan nőtt az elődhöz képest, de a hangsúly úgyis inkább a szoftveres optimalizáláson van, ami remekül sikerült a tesztalanyunk esetében. Normál használattal hozható a két napos üzemidő, aminél többet nem is kívánhatunk egy okostelefon esetében. Komolyabb igénybevétellel persze jóval kevesebb idő alatt is lemeríthető a Note 4 akksija, de ez más mobiloknál sincs másképp. Folyamatos böngészéssel például 10-12 órát is kibír a készülék, ami nagyon jó eredmény.
Persze a hosszú üzemidő ellenére kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy lemerülőben van a mobilunk, és nincs lehetőségünk töltőre dugni. Ilyenkor jönnek jól az energiatakarékossági lehetőségek. A sima energiatakarékos móddal visszafogható a készülék teljesítménye, korlátozható az adatkapcsolat, illetve szürkeárnyalatossá tehető a kijelző, amik mind csökkentik a készülék energiaigényét. Persze ez mind semmi az ultratakarékos módhoz képest, ami jelentősen lekorlátozza a Note 4 funkcióit, és csak néhány fontosabb alkalmazás marad használható. Teljesen átalakul a felület is, minden leegyszerűsödik, és a színek is eltűnnek a kijelzőről. Ezzel alacsony töltöttség mellett is akár több nap használati időt nyerhetünk.
Nagyon szimpatikus a gyors töltési lehetőség is. A Quick Charge 2.0-nak köszönhetően 30 perc alatt 60%-ra tölthető fel az akksi a gyári töltőfejjel, a teljes töltöttséghez pedig másfél óra kell összességében.
Összegzés
Az teljes bizonyossággal állítható, hogy a Galaxy Note 4 az egyik legjobb okostelefon, ami ma kapható. Gyönyörű a kijelzője, brutális a hardvere, rengeteg szoftveres extrát kínál, szép a dizájnja, valóban prémium a kivitele és természetesen ott az S Pen, aminek nem igazán van még alternatívája. Persze ezt meg is kell fizetni, átlagban 200 ezer Ft-os áron szerezhető be a csúcsmodell. Összehasonlításképpen a Note 3 már 120-130 ezer Ft-ért megvehető, és az LG G3 is hasonló árban van.
Negatívumot nem egyszerű találni, de azért a Note 4 sem tökéletes. Nekem legjobban a Galaxy S5 por- és vízálló burkolata hiányzott, de a kamerában is el tudtam volna képzelni néhány profibb beállítási lehetőségeket. Ezen kívül pedig szerintem teljesen fölösleges a QHD felbontás, de a verseny miatt sajnos rákényszerülnek a gyártók a folyamatos számháborúra.
A Samsung Galaxy Note 4-et az XXLGSM biztosította, ahol jelenleg már 183 900 forintért is beszerezhető a készülék.
