A DxOMark csapata nem csupán a telefonok kameráit vizsgálja, hanem számos egyéb mellett a kijelzőkkel is foglalkoznak. Legújabb megállapításuk az, hogy bár az OLED képernyők szebb színeket, jobb betekintési szögeket produkálnak, és kedveznek az üzemidőnek, nagyobb valószínűséggel okozhatnak szemfáradtságot, mint az LCD panelek.
Amikor a képernyő villódzásáról beszélünk, akkor a megjelenítő folyamatos és váltakozó ki- és bekapcsolására gondolunk, amelynek mi magunk nem vagyunk tudatában, ám a szemünk reagál erre a jelenségre. Az írisz a fényerő váltakozásához igazodva kitágul és összehúzódik, és ez bizony dolgoztatja a szemet, ami elfárad a folyamat közben. Szemfáradtság, rosszabb esetben akár fejfájás is lehet a következmény. A jelenség hatványozottan érvényes akkor, ha sötét környezetben figyeljük a képernyőt.
A mobilok nagy része OLED, tehát szerves fénykibocsátó dióda technológiát, vagy folyadékkristályos megoldást, vagyis LCD panelt használ. Az LCD maga nem bocsát ki fényt, hanem LED háttérvilágítást használ, ami kompenzálja a panel alacsony fényáteresztő képessége okán bekövetkező fényerő csökkenést. Utóbbit leginkább az RGB szűrőknek köszönhetjük.
Ezzel szemben az OLED képernyő minden egyes képpontja egy LED, amely képes önállóan fényt kibocsátani. A telefon-gyártók az úgynevezett PWM, vagyis impulzusszélesség-modulációt használják a LED-ek eltérő impulzusfrekvenciával történő ki- és bekapcsolására. Ezt a folyamatot általában nem látjuk, csak a képernyő elsötétedését vesszük észre, minél hosszabb a kikapcsolt idő, annak sötétebbnek látszik a megjelenítő.
Bár az OLED és az LCD megjelenítők esetében máshogy történik a fénykibocsátás, eltérő tápellátással, a villódzás mindkét esetben jelen van. Azonban az OLED képernyők flicker hatása, vagyis villódzása sokkal hangsúlyosabb, mint az LCD panelre épülő kijelzőké. Az OLED és az LCD megjelenítők PWM frekvencia tartománya jelentősen eltér, míg az organikus panelek esetében ez 50 és 500 Hz közötti, addig az LCD megoldásoknál 1000 Hz-es frekvenciánál kezdődik.
Mivel az emberi szem a legtöbb esetben 250 Hz-ig érzékeny a villogásra, nem meglepő, hogy az OLED konstrukciók sokkal nagyobb valószínűséggel okoznak szemfáradtságot, mint egy LCD panel. A DxOMark megállapítása tehát némileg árnyalja azt a közkeletű elképzelést, mely szerint az OLED kijelzők mindenben jobbak volnának.
Forrás: GizChina
