A Samsung Galaxy A3 után a sorozat legnagyobb tagja, az A7 is eljutott hozzánk tesztelésre. A dél-koreai gyártó új, felső-középkategóriás mobiljáról van szó, ami prémium anyaghasználattal és ultravékony kialakítással igyekszik elnyerni a vásárlók kegyeit.
A Galaxy A7-et az XXLGSM biztosította a teszt erejéig. Nézzük, hogy mit is tud ez a készülék, és hogy vajon megéri-e a meglehetősen borsos árát!
Csomagolás
A készülék egy viszonylag egyszerű, kék színű dobozban érkezik, hasonlóan a többi A-szériás mobilhoz. A tetőt leemelve rögtön a telefon tárul elénk, ami elölről leginkább a Note 4-re hasonlít. Kézbevétel után persze azonnal szembetűnnek a különbségek.
A mobil alatti rekeszben minden fontos tartozékot megtalálunk. Kapunk egy töltőfejet, egy microUSB kábelt, valamint egy jó minőségű headsetes fülhallgatót. Ezeken kívül van még egy SIM tű és némi papír is a dobozban.
Külső
A túlzottan vékony mobilok megosztják az embereket, valaki szereti őket, míg mások ki nem állhatják az ilyen készülékeket. Én általában többre tartom a masszív akksit a légies kialakításnál, de azt el kell ismernem, hogy a 6.3 mm-es Galaxy A7 valóban gyönyörű lett.
Az egyik legfontosabb újítás – a karcsúságon túl – a teljes egészében fémből készült unibody ház. Ez kellemes, prémium érzetet ad a készüléknek, ráadásul rendkívül masszívvá is teszi az A7-et. Semmi recsegés-ropogás nincs, és meghajlani sem fog egykönnyen a mobil.
A Galaxy A7 előlapjának nagy részét az 5.5 colos kijelző foglalja el. Az ezt körülvevő káva két oldalt egész vékonynak mondható, alul és felül pedig inkább átlagos, ami egy kicsit talán hosszúkás formát kölcsönöz a készüléknek.
A kijelző fölött találjuk a Samsung logót, a beszédhangszórót, a frontkamerát, valamint a fény- és távolságérzékelő szenzorokat. Az értesítési LED azonban sajnálatos módon kimaradt. Alul a szokásos fizikai home gomb feszít középen, két oldalán a kapacitív gombokkal.
A Galaxy A7 jobb oldalán van a bekapcsológomb, alatta pedig a SIM kártya és a memóriakártya rekesze, amik a mellékelt tűvel nyithatók ki. A hangerő gombok a bal oldalra kerültek.
A készülék felső oldalára csak egy apró mikrofonnyílást szereltek, aminek van egy párja alul. Szintén alul van a microUSB port, és végre ide került a Jack csatlakozó is, aminek bizonyára örülni fognak a zenekedvelők.
A hátlap legfeltűnőbb része a kamera, ami jelentősen kiáll a házból. Ez sokakat zavarhat, de másként nem igazán lehetett volna belepréselni egy ilyen szenzort a vékony házba. A kamera egyik oldalán a LED villanó, a másikon pedig egy hangszóró található. A hátlap felülete egyébként sima, de nem túlzottan csúszós, a színe pedig matt.
A Galaxy A7 egész pontosan 151 x 76.2 x 6.3 mm-es dimenziókkal rendelkezik, a súlya pedig mindössze 141 gramm, azaz kijelenthetjük, hogy a phabletek között egy kifejezetten légies készülékkel van dolgunk.
Nekem összességében nagyon tetszik az A7 dizájnja és kialakítása, a külső csillagos ötös. Egy valóban divatos, prémium készüléket rakott le a Samsung az asztalra, ami a vékonyságával hamar magára vonja a figyelmet.
Kijelző
Mint már említettem, a Galaxy A7 a széria legnagyobb készüléke, és ennek megfelelően egy 5.5 colos kijelzőt kapott, ami már a phablet kategóriába sorolja a mobilt. A panel természetesen Super AMOLED, azaz valóban gyönyörű a látvány.
A színek élénkek, a fekete pedig tényleg fekete, és nem szürke. A betekintési szögek kiválóak, oldalról nézve sem torzul a kép. A fényerő kifejezetten nagy tartományban állítható, azaz a minimum szint viszonylag sötét, a maximum pedig elég erős. Utóbbi esetben akár verőfényes napsütésben is látszik a kijelző.
A felbontás full HD, ami 5.5 colon elterülve 401 ppi-s pixelsűrűséget jelent. Ez igazából tökéletesen elég az emberek 99%-ának, közelről nézve is csak a nagyon éles szeműek veszik észre az egyes képpontokat, egyébként tökéletes a kép.
Hardver
A Samsung Galaxy A7-et a Qualcomm legújabb, felső-középkategóriába sorolható 64 bites chipsete, a Snapdragon 615 hajtja. Ez négy darab 1.5 GHz-es és négy 1 GHz-es Cortex-A53-as processzormagot, valamint egy Adreno 405-ös grafikus egységet jelent. Van egyébként Exynos 5 Octa 5430-cal szerelt változat is.
A készülék 2 GB RAM-ot kapott, ami egyáltalán nem kevés és a 16 GB-os belső tárhely sem vészes, ugyanis a készülék tovább bővíthető microSD kártyával.
A Galaxy A7 teljesítménye ugyan elmarad a legfrissebb csúcsmobilokétól, de azért így is egy nagyon erős készülékről van szó, nem igazán fog minket semmiben korlátozni a hardver.
A nálunk járt változat akár két SIM kártyát is kezel, de összesen két slot van a mobil oldalán, és ezekből az egyikbe vagy microSD vagy SIM kártyát pakolhatunk. Ez egy teljesen jó megoldás, más mobilokban is láthattunk már ilyet. Dual SIM módban egyébként ha az egyik kártyán hívást bonyolítunk, akkor addig a másik lekapcsolódik a hálózatról.
A nálunk járt Snapdragonos változat Cat. 4-es LTE modemmel rendelkezik, azaz akár 150 Mbps-os letöltési sebesség is elérhető 4G hálózatokon keresztül. Az Exynos processzorral szerelt modell csak 3G-s, és maximum 42 Mbps-os sebességet támogat, ami egyébként egyáltalán nem kevés.
A készülék támogatja még a Bluetooth 4.0-t, van NFC, GPS, GLONASS, Wi-Fi 802.11 a/b/g/n, valamint microUSB 2.0 is OTG-vel.
Szoftver
A Galaxy A7 egy Android 4.4.4-es rendszerrel érkezik, amit természetesen a Samsung jelentősen átdolgozott. A felület megegyezik az A széria többi tagjával, bár az általunk is tesztelt A3-hoz képest kapunk pár extra funkciót.
A feloldási mechanizmus a megszokott, alapesetben csak el kell húznunk az ujjunkat a kijelzőn. Az animáció azonban nem igazán zökkenőmentes, kis akadás figyelhető meg, ami persze később valószínűleg javításra kerül majd, de azért kicsit zavaró.
A főképernyőn először az tűnhet fel, hogy kifejezetten nagyméretű ikonokat kapunk, ami kényelmesebb használatot biztosít, de így értelemszerűen kevesebb minden fér el. Alapértelmezés szerint a bal szélső képernyőt a Flipboard tájékoztató foglalja el, ami egy hírolvasóként funkcionál, de egyébként teljesen fölösleges, sőt akár idegesítő is tud lenni, mivel lassítva kúszik be, megtörve ezzel a rendszer pörgősségét. Szerencsére kikapcsolható a dolog: a bal oldali érintőgombot kell hosszan megnyomni, majd belemenni a felület beállításaiba.
A felület egyébként zökkenőmentesen működik, tényleg csak 1-2 helyen tapasztalható egy kis akadás, ami minden bizonnyal szoftveres probléma, így várható a javítás.
Érdemes külön szót ejteni a kijelző alatti gombokról, hiszen itt történt egy kis változás a régebbi Samsung mobilokhoz képest. A bal oldali érintőgomb korábban a menüt hozta be, most azonban az alkalmazásváltóra kalauzol minket, ami egyébként már a megújult, Lollipopos kinézetet kapta meg, azaz kártyaszerűen lapozhatunk a korábban használt appok között. Ugyanezen gomb hosszú megnyomására pedig a felülettel kapcsolatos opciók jönnek elő (háttérkép, widgetek, témák, beállítások).
A jobb szélső Vissza gomb a megszokott módon működik, hosszú lenyomásra azonban oldalt előbukkan azon appok listája, amik támogatják az osztott képernyős módot. Egyébként ez az egyik legfontosabb funkció, ami az A3-ból kimaradt, de az A5-ben és az A7-ben már megtalálható.
Kifejezetten sok alkalmazás támogatja az osztott képernyőt, ráadásul lehetőség van kis ablakban is megnyitni ezeket, ha pedig éppen nincs rájuk szükség, akkor egy apró lebegő ikonná változtathatjuk őket. Mindez nagyon hasznos tud lenni, hiszen így könnyedén tudunk egyszerre több mindent is csinálni a mobilon.
Kapunk témaválasztási lehetőséget is. Alapértelmezetten csak három opció van, de a Samsung alkalmazásboltjából továbbiakat tölthetünk le.
Az extrák között szerepel még többek között a gesztusvezérlés, a privát mód és az egyszerű üzemmód. Ezekről már többször írtunk más Samsung mobilok tesztjében, így most külön nem részletezném őket.
Érdemes még szót ejteni az energiatakarékossági lehetőségekről, amikből a Samsung általában többet is kínál. Van a sima energiatakarékos mód, ami korlátozza az adatkapcsolatokat és a teljesítményt, illetve ezen belül szürkeárnyalatossá is állítható a kijelző, amivel tovább csökken a fogyasztás.
Másik lehetőség az ultratakarékos mód, ami egy durvább beavatkozást jelent. Ezt bekapcsolva csak az alapfunkciók maradnak elérhetők, leegyszerűsödik a kezelőfelület, illetve átvált monokrómba a kijelző.
Nagyjából ezek voltak a rendszer említésre méltó elemei, jobban nem igazán érdemes belemenni a részletekbe. Összességében nekem nincs bajom a Samsung TouchWiz felületével, hiszen hasznos extrákat kínál, az optimalizáció azonban nem mindig sikerül tökéletesre. A Galaxy A7 esetében azért szerencsére nincsenek komoly gondok. A böngészés gyors és akadás mentes, az alkalmazások gyorsan elindulnak, és úgy általában jó a rendszer sebessége. Ráadásul hamarosan a Lollipop frissítés is megérkezik a készülékre.
Kamera
A Samsung mobilok általában nagyon jó fotózási képességekkel bírnak, és ez alól a Galaxy A7 sem kivétel. A hátlapi kamerával maximum 13 megapixeles képeket készíthetünk, amihez szükség esetén a LED villanó segítségét is igénybe vehetjük, az előlapra pedig egy 5 megapixeles egység került, ami szintén elég jól hangzik.
A kamera kezelőfelülete egyszerű, minden fontos opció kéznél van. Az alap beállítási lehetőségeken kívül kapunk jó néhány üzemmódot is, ezek a következők: Automata, Szép arc, Shot & more, Hátsó önarckép, Panoráma, Sorozatfelvétel, HDR, Éjszakai és Animált GIF. Nem igazán hiányzik semmi, sőt, ezek egy része akár fölöslegesnek is mondható, hiszen az automatikus mód szinte minden körülmények között megállja a helyét.
Mint már említettem, az A7 remek képeket készít, a készülék szenzora simán felveszi a versenyt a legtöbb jelenlegi csúcsmobillal. Az alábbi tesztfotók születtek:
A nappali fotók szépek és élesek, és a makró felvételek is nagyon jók lettek. A beltéri, illetve az éjszakai fotók inkább csak átlagosak, de ezek is bőven megütik az elvárt szintet. A tesztképek teljes méretben itt nézhetők meg.
A szelfi kamera 5 megapixeles képeket készít és ezek is rendben vannak, ami nem véletlen, hiszen Samsung nagy hangsúlyt fektetett erre a divatos funkcióra az A-széria esetében. A videózással szintén nem lesz gond, mindkét kamera maximum full HD-ben tud rögzíteni, a minőség pedig átlagon felüli.
Üzemidő
A Galaxy A7 vékonysága eléggé bekorlátozza a belé szerelhető akksi maximális méretét, de azért túlságosan nem kell aggódnunk, hiszen így is sikerült egy 2600 mAh-s telepet a készülékbe zsúfolni. Ez normál használattal kb. másfél napos üzemidőt jelent 4-5 óra kijelzőidővel, ami kifejezetten jónak mondható. Folyamatos böngészés vagy filmezés mellett pedig akár 8-9 órát is kibír a készülék.
Az üzemidőre tehát egyáltalán nem lehet panaszunk, a Samsung mérnökei remek munkát végeztek. Ha pedig ennek ellenére mégis gondba kerülnénk, akkor nagy segítséget nyújthat az energiatakarékos és az ultratakarékos mód. Utóbbival akár alacsony töltöttségi szintnél is még napokig kihúzza a mobil.
Összegzés
Nagyon nehéz összesített véleményt alkotni a Galaxy A7-ről, hiszen egyrészről egy remek, szerethető mobilról van szó, másrészt viszont mégsem ajánlanám akárkinek.
A külső gyönyörű, divatos és prémium, a kijelző maximálisan hozza a Samsungtól elvárható szintet és a processzor is egy viszonylag jó, modern darab. A kamerák szintén megállják a helyüket a versenyben, és jól jöhet a microSD bővítési lehetőség is, ami például az S6-ból már kimaradt. Mindenképpen említésre méltó még a kellemes üzemidő, valamint az olyan szoftveres extrák, mint például az osztott képernyős mód.
A negatívumok sora jóval rövidebb, nem is tudnék komoly hibát mondani. A gond inkább azzal van, hogy nem egy csúcsmobilról van szó, a Galaxy A7 valahol a felső- és a középkategória között helyezkedik el, az ára azonban ehhez képest elég magas. A készülék 130 ezer Ft körül kapható, és már jó néhány tavalyi csúcsmobilt is be lehet szerezni ettől olcsóbban (pl. LG G3, Xiaomi Mi4, OnePlus One vagy akár Galaxy S5). A vékony kivitel és a fém ház persze az A7 mellett szól, és biztos lesz, akinek ez megéri a felárat.
A Samsung Galaxy A7-et az XXLGSM-től kaptuk tesztelésre, vásárláshoz kattints ide.
Neked hogy tetszik a Galaxy A7?
